Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Sinkovicz László: A tengert járni (Deczki Sarolta: Tar Sándor)
143 textusában is elhelyezi, így a szövegek horizontja nem kizárólag a szerzői életrajz, de azok a szövegek is, amelyekben szintén megjelenik a besúgás és a megfigyelés: például Esterházy Péter Javított kiadás a vagy Györe Balázs Barátaim, akik besúgóim is voltak című könyve. Deczki mindezzel nagyon hatékonyan kezeli a „szerző halott” dogma és a biografikus olvasat látszólagos szembenállását: az életrajz és ezzel együtt az ügynökmúlt is részben szöveggé válik a kezei alatt, olyan szöveggé, amelyek segítik egymás megértését. Továbbá jogosan teszi fel a kérdést, újabb dilemmát nyitva az életművel kapcsolatban: „A legfontosabb kérdés az ügynöküggyel kapcsolatban éppen a művekre vonatkozik, sőt az a kérdés is fel szokott merülni, hogy a jelentések az írói életmű részét alkotják-e. Amennyiben igen, akkor egy szinten kezeljük-e a vázlatokkal, töredékekkel, naplókkal, levelekkel, feljegyzésekkel, melyek kiadása, és ezáltal az életműbe integrálása bevett gyakorlat.”6 Mindeközben mégsincs arról szó, hogy amorálissá távolítaná az ügynökügyet, nagyon is számot vet az etikai dimenziókkal. Rámutat például arra, hogy Tar is valószínűleg zsarolással került beszervezésre, de arra is, hogy a megfigyeltekről, a barátairól milyen kettős kódolással nyilatkozott, attól függően, hogy interjút adott vagy jelentést írt, vagy hogy az élete vége felé közeledve, megkeseredve mennyire visszás és áldozathibáztató kijelentéseket tett. „Hajdu 1978. február 8-án írta első jelentését, melyben beszámolt a Mozgó Világ pályázatáról és pályakezdéséről – tulajdonképpen ez az első írásos és pontos beszámolója erről az időszakról. Ez a jelentés azért is érdekes, mert ugyanezt a történetet sok interjúban is elmesélte még később. A nyilvánosságnak a III/III-as ügyosztálynak címzett történetek szinte minden elemükben megegyeznek, kivéve néhány momentumot. Kenedit a jelentésben »tinédzserkorból alig kinőtt szerkesztőnek« nevezi, és azt mondja, hogy a Profilt éppen emiatt, valamint a további körülmények miatt sem tudja komolyan venni, melyeket nem részletez.”7 A metonimikus (amely itt elsősorban a referenciális felőli értelmezést jelöli) és a metaforikus (ami inkább a szöveg belső, figuratív összefüggéseire figyel) olvasásmód egyensúlyban tartása nemcsak az életút és III/III-as múlt kapcsán valósul meg, de a kötet nagy részét végigkíséri. Leghangsúlyosabban természetesen a Túl a realizmuson című fejezetben jelenik meg, ahol a szerző azokat a nyelvi, műfaji stb. megoldásokat vizsgálja, amelyek – mint a cím is mutatja – túlmutatnak azokon a főleg a korai recepcióban megjelenő értelmezéseken, amelyek valamiféle valóságábrázolás és képviseletiség mentén olvasták Tart. Ahogy korábban, az életrajz és ennek referenciális-szociografikus környezete, valamint irodalmi, szövegszerű lecsapódásaik, megvalósulásaik ezúttal is hatékonyan és érzékletesen olvassák ▼ 6 Deczki , Tar Sándor , 40. 7 Uo., 59. (Kiemelések a szerzőtől.)
