Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Sinkovicz László: A tengert járni (Deczki Sarolta: Tar Sándor)
144 egymást, pontosabban olvasódnak egymásra Deczki által. Ezzel kapcsolatban, de a monográfia egészére is érvényesen külön érdemes kiemelni, hogy a szerző a hagyatékban található szövegeket, leveleket is beemeli az értelmezésbe, ezzel még inkább árnyalja a Tar-életmű értelmezési lehetőségeit, vonatkoztatási rendszerét, és úgy általában jóval alaposabb képet fest a szerző pályájának, életének és műveinek egészéről. A realizmuson túl, a nyelvi formák kapcsán például jól láthatóvá válik, hogy a különböző megnyilatkozásmódok hogyan emelődnek át a Tar által valamilyen módon megismert referenciálisból a szövegekbe, azaz, hogy a gyűjtött anyag hol és hogyan válik szöveggé, miként lesz a nyelvhez való hozzáállásból narratív technika. „[A] novellák szerkesztett, stilizált nyelve a lehető legközelebb van a beszélt nyelvhez, az élőbeszéd dikciójához. Tar levelezéséből kiderül, hogy volt kollégáit, barátait egyfolytában arra ösztönözte, hogy küldjenek neki »sztorikat«, vagyis valóságos szociográfusként vagy antropológusként gyűjtötte a novellák anyagát. Ez éppúgy vonatkozik a történetekre, mint a nyelvre és a saját nyelvére éppúgy, mint a körülötte élőkére. Ez azért fontos kitétel, mert Tar számára a saját nyelve is nyersanyagot jelent, méghozzá úgy, abban az állapotában és minőségében, ahogy a mindennapi kommunikációban használja.”8 A nyelvi nyersanyag ilyenfajta kezelése viszonylag könnyen beláthatóan vezethet el a szövegeknek azokhoz a narratív technikáihoz, amelyeket Deczki is megkülönböztet: az egyes szám harmadik személyű, „szemtanú narrátorhoz”, a monológszerű, egyes szám első személyű elbeszélőhöz, a szólamokat váltogató elbeszéléshez és a kollázsszerű szövegekhez. Hiszen, ha a saját és „talált” nyelv is ugyanúgy nyersanyagként van jelen, könnyen válik különböző egyenrangú szólamok váltakozásává, a függő és szabad függő beszéd egymásba áramlásává. A különböző regiszterből bekerülő más modalitású nyelvek pedig akár poétikai funkciót is kaphatnak, amennyiben épp ezek válnak az abszurd, a groteszk vagy a humor forrásává. Mindez pedig – mint arra az idézett hagyatéki dokumentumok rámutatnak – nemcsak a publikált Tarszövegekben, de a magánlevelezésben is megjelenik. „Sokan már ekkor azt hiszik, hogy meg vannak röntgenezve, pedig nem. Még hallasz valami berregést, az állad beleakad valamibe, és húznak a fejednél fogva, akkor azt mondja az orvos, hogy sóhajts. Fordult oldalra, még. Még. Még. Emeld fel a bal veséd. A balszemed cseréljen helyet a jobbal. Hajolj le.”9 Deczkinek ez a fajta olvasásmódja sikeresen hajtja végre a Márton László egy régebbi interjújában felmerült igényt: „Nem volna jó kizárólag irodalompoétikai szempontok szerint vizsgálni Tar életművét, hanem igenis életet és életművet egységben kellene értelmezni, és ha valaki ezt meg tudná ▼ 8 Uo., 171. 9 Kocsis Lajosnak címzett levél. Betűhív átirat. Idézi: Deczki , Tar Sándor , 172.
