Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Sinkovicz László: A tengert járni (Deczki Sarolta: Tar Sándor)
141 Sinkovicz László A tengert járni Deczki Sarolta: Tar Sándor Tar Sándor mintha visszatérni látszana az irodalmi közbeszédbe, bár lehet, hogy igazán nem is tűnt el onnan. Az ügynökügyet követően, a 2000-es években ugyan érzékelhető volt némi csend a szövegei körül, ám teljes egészében a kritika sosem hallgatott róla. Az utóbbi időben viszont egyre gyakrabban kerül elő nemcsak ő, de művei is. A Magvető Kiadó zsebkönyvtárában újra megjelent A mi utcánk és a Szürke galamb, konferenciát rendeztek róla, és a Forrás , valamint az Alföld folyóira tok egy-egy száma is tematikus blokkot szentelt neki. E reneszánsz, vagy inkább reinvenció mögött számos ok állhat. A prózafordulatot és a rendszerváltást követően a nyelvi-figuratív irodalom szinte egyeduralkodóvá vált, az „utazó elméletek” valósággal elárasztották a kritikát, ám idővel ezek a narratívák is tetőztek, majd kifulladtak. A teoretikus gondolkodás egyre inkább a kultúratudomány felé fordult, az irodalomnak pedig újfajta nyelvet kellett felfedeznie, vagy újra felfedeznie. Ez pedig a depolitizált, a világtól zárványként elszakított, kizárólag a belső összefüggésekre és esztétikai minőségekre fókuszáló olvasások és értelmezések helyett egyre inkább a szövegek szűkebb és tágabb társadalmi közegére irányította a figyelmet, azaz mintha az úgynevezett valóság és ezzel való viszony újrafelfedezése zajlott volna, vagy ahogy Takáts József fogalmazott: az inga visszalengett. „[A]z elmúlt évtizedben/tizen-egynéhány évben – legalábbis az elbeszélő prózában – valamifajta újrealista vagy új realista irodalom felé mozdultak el az írói gyakorlatok és a profi olvasói elvárások.”1 Mindez nem magyar sajátosság, a világirodalomban és a nemzetközi kritikában már korábban lezajlik e folyamat, amit még inkább felerősített a post-truth fogalmában összesűrűsödő problémahalmaz és az erre adható válaszok keresése. Az igazság fogalmának és alappilléreinek erodálódásával mintha a valóság maga követelte volna ki a vele való foglalkozást. A hazai és világirodalmi tendenciák alakulásai pedig gyakorlatilag megágyaztak az alapvetően realista, dokumentarista és szociografikus szerzőként számontartott Tar újrafelfedezésének, felerősödésének, amiben persze nyilvánvalóan szerepet játszott születésének 80. évfordulója is 2021-ben. Mindenesetre úgy tűnik, (akár tudattalanul is) újra az irodalmi diskurzus centruma felé sodródik, ▼ 1 Takáts József, „Az inga visszaleng”, Helikon 64, 3. sz. (2018), 336.
