Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Boldog Zoltán: Nemzettudat-módosító kísérletek (Milbacher Róbert: Legendahántás. 50+1 tévhit a magyar irodalomban)
140 kolában is. A „tragédia dalban elbeszélve” definíciót magabiztosan tévesnek minősíti, és egy újabbat kínál fel helyette, amelyet maga Arany is preferált. Meggyőző gondolatmenete alapján akár az a merész állítás is megfogalmazható, hogy immár 150 éve téves definíció alapján közelítjük meg az Arany-életmű leghangsúlyosabb részét. De hasonló volumenű kérdések kerülnek elő a Hymnus kapcsán is. Ha ezt más írná le, talán azonnal konteót kiáltanánk. De Milbacher gondolatmenete – vagy akár szakmai tekintélye: habilitált egyetemi docens – sokszor meggyőzhet minket arról, hogy maga az értelmezési hagyomány épül konteókra. Amellett, hogy a Legendahántás fontos könyv, nagyon impozáns is. A rengeteg képanyag tankönyv- és magazinszerűvé teszi a kiadványt, az illusztrációk a cikkek egyes részproblémáihoz kapcsolódnak, vagy éppen kiegészítik a megállapításokat újabb megközelítési lehetőségekkel. Ilyen például a Beárnyékolhatta-e bármi is Petőfi és Arany barátságát? írásban elhelyezett fotó Goethe és Schiller szobráról, amely alapul szolgálhatott a két magyar költő barátságának ábrázolásához is. Az illusztrációnak ezt a kiegészítő, újabb érdekességeket és nézőpontokat felvillantó jellegét a kötet gyakran kiválóan alkalmazza. Mégsem csak ez a rendkívül olvasóbarát megjelenés hozza közel az irodalmat az érettségijét kiigazító, frissítő olvasóhoz, hanem az a szöveggyűjtemény-szerűség, amelynek szellemében a vizsgált és kevésbé ismert verseket teljes terjedelmükben közli a kiadvány. Így a legelszántabbak egy az egyben átolvashatják Erdélyi János Szondi Drégelben című művét, amely egyik forrása lehetett a Szondi két apródjá nak. Ezt a szö vegközlést rögtön követi Czuczor Gergely Szondi című verse öt oldalon keresztül, hogy bárki le tudja ellenőrizni a szerző állításait, és kialakíthassa saját álláspontját, olvasatát. Milbacher így nemcsak tévhiteket igazít ki, tényeket ír felül, hanem többek között kevésbé ismert Petőfi-versek közlésével a kánont is feszegeti, bővíti. A Legendahántás legfőbb erénye a bátorság. Milbacher képes azt mondani akár másfél évszázada rögzült tényre, hogy fake news. Többek között az különbözteti meg az internet bugyraiból előbukkanó legtöbb véleményvezértől, hogy szakmailag hiteles, gondolatmenete világos, meggyőző, képes felülvizsgálni saját igazát, és készen áll a vitára. A legfontosabb célközönségnek mégsem az érettségizett, új megközelítésekre nyitott olvasó mondható, hanem a magyartanárok. Ők azok, akik közvetíthetik azt a szemléletformáló erőt, amellyel a szerző a nagyközönség elé lépett. Ezzel a szemléletváltással, sokaknak talán leereszkedőnek tűnő szakmai hozzáállással hatékonyan lehet föllépni az ellen, hogy a konteók híveivé váljanak a következő generáció tagjai, és megértsék: a nemzettudat képlékeny, állandó változásban lévő fogalom. Persze ehhez az irodalomnak legalább annyira népszerűnek kellene lennie, mint a focinak. Az irodalomban azonban még az sem dönthető el könnyen, hogy gólnak számít-e a gól. Az viszont biztos, hogy irodalomtörténetben annyi ziccert még senki nem használt ki, mint Milbacher Róbert. (Magvető, 2021)
