Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Boldog Zoltán: Nemzettudat-módosító kísérletek (Milbacher Róbert: Legendahántás. 50+1 tévhit a magyar irodalomban)
138 Boldog Zoltán Nemzettudat-módosító kísérletek Milbacher Róbert: Legendahántás. 50+1 tévhit a magyar irodalomban A fun factek világát éljük. A különböző tudományterületek felfedezései főként úgy jutnak el az emberekhez, hogy egy hírportál vagy egy közösségi oldal népszerű felhasználója felhívja rájuk a figyelmet. Ha már a híradóban is bemondják, akkor annak igazi szenzációnak kell lennie. Ritkaságszámba megy, amikor egy kutató maga számol be a hírolvasó értelmiségi számára megfelelő stílusban és terjedelemben a legújabb szakmai eredményeiről, hiszen helyette tanulmányt, monográfiát vagy disszertációt ír róla, hogy a szakma – amelynek kegyeiből gyakran a fizetését is kapja – elégedett legyen vele. Mintha a közérthetőségre, a szórakoztatásra, elhasznált kifejezéssel élve, a népművelésre nem is lenne igény azon emberek részéről, akik adóforintjaik egy részéből finanszírozzák a különböző kutatásokat. Azért is kiemelkedő munka Milbacher Róbert Legendahántás (50+1 tévhit a magyar irodalomban) című könyve, mert a szerző a tudományos közösség mellett az érettségizett magyar emberhez is elkezdett beszélni. Népművelő tevékenységét 2020-ban, a Covid-járvány első hulláma idején kezdte, amikor cikkeit (ő maga nevezi így az előszóban) közzétette az egyik legnépszerűbb közösségi oldalon. Fontos, hogy a szerző maga is cikkeknek nevezi ezeket az írásokat, hiszen az olvasók megszólításához szükség van újságírói vénára. Ugyanis többnyire ők végzik el a tudósok helyett a tudománynépszerűsítést, így a szerző, a tudós ebben az esetben a zsurnaliszta pozíciójába helyezi magát. Milbacher Róbert ilyen erős nyitása a szélesebb olvasóközönség felé példaértékű és bátor cselekedet, bár sokan azt mondhatják, hogy nem egyedülálló. Nekik joggal juthat eszükbe Nyáry Krisztián tevékenysége, aki Így szerettek ők 1–2. című impozáns, albumszerű munkáiban hasonló módon közvetítette számos meglátását ismert írók, költők életére vonatkozóan. Amíg azonban Nyáry Krisztián szinte kizárólag a biográfiára összpontosított, és inkább kiegészítette azt a tudást, amelyet irodalomtankönyveink és magyartanáraink örökítettek generációról generációra, Milbacher főként szeretne leszámolni ezekkel a hagyományozódó félreértésekkel. Ennek során csak részben támaszkodik az életrajzra, inkább különböző kutatási eredmények, nézőpontok, tehát új kontextusok beemelésével emblematikus nemzeti alkotásaink (Hymnus , Nemzeti dal , Toldi , A walesi bárdok stb.) új értelmezését kínálja fel. Ezek az olvasatok gyakran provokatívak, de olykor végtelenül nyitottak, például az Ágnes asszony kapcsán, ahol a szerző hangsúlyozza gondolatkísérlete merészségét, és nem ragaszkodik saját igazához. Ez a többféle megközelítésre való nyitottság kerül feszültségbe az alcímben szereplő „tévhitek” kifejezéssel, amely
