Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Pál Sándor Attila: A múlt mint munkahely (László Ferenc: Honi bestiárium és György Péter: A gyanútlanság vége)
127 Gelléri Andor Endréről, Hatvani Dánielről, Illyés Gyuláról, Juhász Ferencről, Juhász Gyuláról, Kormos Istvánról, Lovass Gyuláról, Moldova Györgyről, Nagy Gáspárról, Rónay Györgyről, Szabó Istvánról, Szabó Pálról, Szécsi Margitról, Szép Ernőről, Tersánszky Józsi Jenőről, Utassy Józsefről, Vas Istvánról, Zám Tiborról és Zelk Zoltánról is, jó? A purgatórium könyve György Péter legutóbbi könyvéről írva10 kifejeztem abbéli reményemet, hogy a szerző a továbbiakban sem köt majd semmiféle kompromisszumot abban a tekintetben (sem), hogy miről ír. Örömmel konstatálhatjuk legújabb könyvét forgatva, hogy ez bejött, viszont ha a Faustus Afrikában esetében detektálható volt némi széttartás és kiábrándultság, akkor A gyanútlanság vége inkább szomorúbb és rezig náltabb, ugyanakkor személyesebb is. A kötet György Péter tanulmányait, esszéit, kritikáit gyűjti egybe a 2018–2022 közötti évekből, nem hiánytalanul, de a szinte már megszokottnak mondható eklektikussággal, hiszen szó van irodalomról, képzőművészetről, építészetről. Ami összefogja ezeket, az leginkább az emlékezet kérdésköre, pontosabban az emlékezet, az emlékezés lehetőségeinek, lehetetlenségeinek, helyeinek, alkalmainak, mulasztásainak és feladatainak vizsgálata. Az első írás Csoóri Sándorról szól, illetve naplói örvén egy attitűdről. György Péter alapkérdése, hogy miként lett elhivatott, nemzetpolitikai kérdésekkel foglalkozó nagy ember a szépreményű költőből, bár felmerül, hogy egyik a másiknak ellenpontja-e, illetve szükségképpen értékvesztéssel vagy meghasonlással jár-e ez a pozícióváltás (pozícióvesztés, pozíciószerzés)? Kitüntetetten fontos volt Csoóri számára a küldetésesség tudata, az irodalom fontossága, alakító-megtartó szerepe, s ennek a világ és a történelem végleges megváltozásával bekövetkező teljes hanyatlása magyarázhatja Csoóri zavarán túl egy teljes műfaj, a szociográfia hanyatlását és eltűnését is (ezt én teszem hozzá). Ez a szöveg egy szerepfelfogástörténet, melyet e tanulmánnyá növesztett kritikában igyekszik feltárni György Péter, szerintem sikeresen, s mintegy hozadékként arra is ráirányítja a figyelmet, hogy mennyire újra kéne olvasni és értékelni Csoórit is, versestől, esszéstől, szociográfiástól, mert menthetetlenül süllyed, egyre mélyebbre az emlékezet mélységes mély tengerárkába, s nem tudom, ki lesz az a szabadtüdős búvár, aki utánakap, és felszínre rángatja. ▼ 10 Pál Sándor Attila, A realizmusra várva . Élet és Irodalom, LXIII. évfolyam, 17. szám, 2019. április 26. Link: https://www.es.hu/ cikk/2019-04-26/pal-sandor-attila/a-realizmusra-varva.html Utolsó letöltés: 2023. május 11.
