Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Pál Sándor Attila: A múlt mint munkahely (László Ferenc: Honi bestiárium és György Péter: A gyanútlanság vége)
126 hálásak lehetünk, hogy László Ferenc vállalta az újraolvasás hálátlan, de valószínűleg szórakoztató s némileg perverz ódiumát. A könyv szövegeinek nyelvezetéről kell még pár szót ejteni. László „elbeszélői” hangja egy rendkívül művelt, fesztelen, olykor pikírt, de mindenképpen kellemes, szellemes társalgóé, akivel szívesen beszélgetünk, s szívesen hallgatjuk történeteit, viszont idővel feltűnik, hogy helyenként mennyire modoros. A bravúros(nak) gondolt megfogalmazásmód idővel inkább fárasztónak, kimódoltnak hat. Kedvenc szavai a „sváda”, az „irály”, illetve a „tárgyazza”, azaz hogy a művek, legyenek azok drámák, regények vagy versek, ezt meg azt az időszakot, témát tárgyazzák. Csak egy mondat a túlhajtott szellemeskedésre a Határ Győző-portréból: „Enciklopédista feneöregként a legkülönfélébb műfajokban alkotott, regénybe és drámába egyaránt belebrummogta filozófiai mestergondolatainak öszvérbasszusát.” (83.) Mindezzel együtt is, László Ferenc könyve remek, szórakoztató könyv – igazi ínyenceknek való, s igazán sokat tesz azért, hogy megmentsen valamit abból, ami elmúlt, nem patetikusan és ódivatúan értve mindezt, hanem abban az értelemben, hogy valóban (újra)olvasásra sarkall, és ez igen nagy dolog. Elfeledett szerzők újrafelfedezésére buzdít, bár lehetséges, hogy e lelkesítést csak én olvastam ki a könyvből. (Kérdés persze, ki és milyen paraméterek szerint számít elfeledettnek? Egy százötven éve elhunyt költő, aki már akkor sem volt ismert, amikor élt? Egy író, aki ötven évvel ezelőtt szakmailag a csúcson volt, de mára azt sem tudják, hogy létezett? S mi alapján válik érdemessé az újraolvasásra? Mert érdekesnek tűnik valamilyen homályos megérzés alapján? Mert tudhatóan fordulatos volt az élete? Mert valamely műve, művei rendkívül népszerűek voltak annakidején, tehát közelebb hozhatják a kort, amiben sikerük volt [tehát társadalomtörténetileg érdekesek]? S elfeledett-e a közelmúlt purgatóriumába került szerző, akiről időnként, akár gyakran feljön a szó, de valójában [már] nem olvassuk? Mi van, ha például Esterházy Péter is itt van most?) Radnóti Sándor ÉS -beli kritikájában 9 közzétette a maga listáját, hogy kikről látna szívesen hasonló portréesszéket, s bár nyilvánvaló, hogy az ember ilyenkor leginkább saját maga elé helyez megugrandó lécet, én is felvezetem a saját válogatottamat (s bár bőséggel lenne, kerülve az átfedést), és remélve, hogy a közeljövőben születik róluk újraolvasó esszé (és mert namedroppingolni jó). Beszéljünk majd még többek között Apáti Miklósról, Arany Lászlóról, Baka Isvánról, Beney Zsuzsáról, Benjámin Lászlóról, Cholnoky Lászlóról, Cseres Tiborról, Csoóri Sándorról, Darvas Józsefről, Devecseri Gáborról, Fodor Andrásról, ▼ 9 Radnóti Sándor, Olvasni jó. Élet és Irodalom, LXVI. évfolyam, 29. szám, 2022. július 22. Link: https://www.es.hu/cikk/2022-07-22/radnoti-sandor/olvasni-jo.html Utolsó letöltés: 2023. május 11.
