Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Rigó Róbert: Kecskeméti reformátusok a forradalmak idején (1918–1922) (Szabadkőművesek a város- és egyházvezetésben)
115 A hazai szabadkőműves mozgalom sokszínű és ellentmondásos volt: Jászi Oszkárnak a szocializmus felé forduló Martinovics-páholyától – aminek Fáber Oszkár is tagja volt –, mely szoros ideológiai kapcsolatot ápolt az ateista, szabadgondolkodó, és 1918 őszétől bolsevizálódó egyetemi hallgatókat tömörítő Galilei Körrel, melyet jórészt anyagilag a radikális irányultságú páholyok támogattak, főleg a Comenius. Az ő egyházellenességük elriasztotta a konzervatív szabadkőműveseket, például a Testvériség, vagy a Madách-páholy tagjait.93 A bizottság a jelentését viszonylag sokára, fél évvel a felállítását követően, 1921. január 24-én adta le, három ülést követően. Az egyháztanács 1921. február 27-én tárgyalta a jelentést, és az alábbi határozatra jutott: „A vizsgálat alapját képezte a fentnevezettek személyes meghallgatásából és nyilvános közéleti szereplésükből, valamint néhány rendelkezésre álló szabadkőműves kiadványból merített adatok. A bizottság ezen adatok alapján megállapította, hogy mindannyian tagjai voltak éveken át a szabadkőműves páholynak. Belépésüket vallomásaik szerint az emberbaráti szeretet terén való tevékenység vezette s az akkori polgármester, Kada Elek egyénisége, így belépésük jóhiszeműnek látszik. A rendelkezésre álló adatok alapján az is megállapítható, hogy a páholybeli munkákon nem, vagy alig vettek részt. Viszont a nyilvánosság előtti közszereplésük hazafias és vallásos érzületüket bizonyítja. Ezt bizonyítja még, hogy a páholyokat önként és korábban hagyták ott. A bizottság mindezek alapján – bár a szabadkőművességet, különösen az utóbbi időben történt elfajulása miatt, nemzeti és valláserkölcsi életünkre károsnak és veszedelmesnek tartja, s helyteleníti mindazoknak lépését – így a most megnevezettekét is –, kik belépésükkel azt erősítették. A vizsgálat alatt állókat megtévesztetteknek, de jóhiszeműeknek tekinti, s velük szemben a további eljárást megszüntetendőnek javasolja annyival is inkább, mert a páholyokat önként, abban az időben hagyták ott, midőn még azoknak hazánk romlását elősegítő működése nyilvánvalóvá nem lett, s mivel hazafias és vallásos érzületükben és magatartásukban nincs oka kételkedni.94 Németh László tanácsos tudomásul vette a jelentést és elfogadta, egyben indítványozta, hogy „mondja ki az egyháztanács, hogy a jövőben sem az egyházi tisztviselők, sem pedig a presbiterek között nem tűr meg oly egyéneket, akik szabadkőműves páholyoknak tagjai”. Az egyháztanács elfogadta ezt a javaslatot. A kecskeméti szabadkőművesekről Györffy Pál95 főjegyző is részletesen meg emlékezett, aki régi református családból származott, és maga is aktív páholytag ▼ 93 Csunderlik Péter: A Galilei Kör és a szabadkőművesek. Rubicon , 2020/10, 64–69. 94 KREL Presbiteri jegyzőkönyv 1921. február 27-i ülés. 95 Györffy Pál (1876–1960?) a kecskeméti református jogakadémián tanult 1895–1899 között. A jogakadémia elvégzése után a városi rendőrkapitányságon kezdett dolgozni, főként kihágási ügyekkel foglalkozott, majd rendőrfőkapitány lett. 1913-ban megpályázta a megüresedett városi főjegyzői állást, amit 1919 végéig töltötte be. 1920 januárjától maga kérte a nyugdíjazását, elsősorban azért, mert a város élére került, erősen jobboldali beállítottságú kormánybiztossal, Zsitvay Tiborral nem tudott együttműködni. Ezt követően ügyvédként dolgozott a városban, 1945-ben az igazolóbizottság elnöke lett.
