Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Rigó Róbert: Kecskeméti reformátusok a forradalmak idején (1918–1922) (Szabadkőművesek a város- és egyházvezetésben)
116 volt. Írásában rögzítette, hogy a város egymást követő három kiemelkedő polgármestere, Lestár Péter,96 Kada Elek és Sándor István is szabadkőműves volt. Györffy kiemelte, hogy az alapszabály szerint a jelentkezőktől elvárták, hogy jó hírnevű, szabad, becsületes, művelt, haladó gondolkodású és hazafias érzésű férfiak legyenek. Az emberszeretet, a szegények és elhagyottak segítése, a dogmák és előítéletek elleni küzdelem, az erkölcsi bátorság, az önérzet és meg nem alázkodás a szabadkőművesek kötelességei közé tartoztak. Györffy szerint ezeket az erényeket a hazai páholyok „tagjainak túlnyomó része olyan szépen szolgálta, ahogyan azt kívánni lehet. [...] Ilyen nemes, magas színvonalú és világszerte tisztelt intézményről tehát romboló szándékokat, vagy cselekményeket elhitetni csak tájékozatlan emberekkel lehet és csak a jóhiszeműség hiányával cselekvők képesek eme ferdítésekre is. [...] Sokszor mondtam a tájékozatlan hadakozóknak – akiket a sajtó ferdítései kerítettek hatalmukba –, hogy soha jobb társaságban nem voltam, mint mikor köztük lehettem, soha annyi eszes, tanult és becsületes embert nem találtam együtt, mint a páholyokban; amit tudok, annak nagyobb részét közöttük és tőlük tanultam.”97 Györffy cáfolta, hogy a szabadkőművesség egyházellenes lett volna, mert számos főgondnok, pap és püspök is tagja volt, „minden felekezetből”. A város és a Kecskeméti Református Egyházközség 1919 előtti szabadkőműves vezetői a konzervatív vallásos irányzathoz tartoztak, és a város egyik legjelentősebb, Kecskemétet nagyvárossá építő, de a régészettel, szépirodalommal is foglalkozó, és a művészetek iránt is nyitott Kada Elek polgármester hatására léptek be, aki éppen a mozgalom konzervatív szárnyát szerette volna megerősíteni a helyi vallásos, jórészt református értelmiségiekkel. Összegzés Minden bizonnyal a város korábbi polgármestere, Sándor István és a Kecskeméti Református Egyházközség főgondnoka, a jogakadémia dékánjai és a gimnázium igazgatója – akik egyben presbiterek is voltak – sem gondolták volna, Pintér Ilona: A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára XIV. Személyek fondfőcsoport repertóriuma. Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára, Kecskemét, 2000. 89–90., Rigó: Elitváltások , 73, 219. 96 Lestár Péter (1819–1896) Kecskeméten született, itt végezte a középiskolai tanulmányait, a jogot Pozsonyban, 1942-ben tett ügyvédi vizsgát. Kecskeméten ügyvédként dolgozott, majd 1848-ben népfölkelőként a város gyalogos századának főhadnagya lett, több csatában harcolt, századosi rangig jutott. 1855-ben a város szolgálatába állt árvapénztári ellenőrként, 1861-ben városi tanácsnok, majd közgyám lett, 1867-től újra ügyvédként dolgozott. A Takarékpénztár Egyesület elnöke volt, majd 1872-től az igazgatója, ekkor épült fel a Takarékpénztár épülete. 1869-ben a Gazdasági Gőzmalom Rt. igazgatósági elnökének is megválasztották. Az 1875-ben megalapított Szabadelvű Párt kecskeméti elnökévé választották, 1867-től tagja volt a város képviselőtestületének. 1880-ban választották a város polgármesterévé, mely tisztséget a haláláig betöltötte. Az ő időszakához köthető a nagyarányú szőlőtelepítés, a 200 kat. holdas városi szőlőtelep felállítása, a színház és a városháza megépítése, a helyiérdekű vasútvonalak kiépítése Fülöpszállás, Tiszaug irányába. Péterné, Szabó, Székelyné: Kecskeméti , 168–169. 97 Székelyné: Az „aranykor” , 324. ▼
