Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Rigó Róbert: Kecskeméti reformátusok a forradalmak idején (1918–1922) (Szabadkőművesek a város- és egyházvezetésben)
111 vesektől indult, de az volt a céljuk, hogy kiszélesítsék a működésüket, és másokat is bevonjanak ezen szervezetekbe. Arra figyeltek, hogy „legyen egy-két jelentős emberünk is, akik a dolgokat irányítani tudják” ezekben a szervezetekben. Amikor Kada 1912-ben súlyos beteg lett, Sándor feladatai is megsokasodtak, így Budapestre már alig tudott elutazni a szabadkőműves rendezvényekre, és a kecskeméti „összejöveteleik is megakadtak”. 1913 őszén polgármesterré választották, így még kevesebb ideje maradt, a helyi néhány összejövetelen elsősorban a tbc ellen védekező egyesület megszervezésével foglalkoztak. A háború kitörése után Budapesten „csak akkor beszéltem néhány szabadkőművessel, amikor egy olyan étterembe tévedtem be, amelynek különtermében éppen szabadkőműves összejövetel volt, [...] rövid ott tartózkodásom alatt semmiféle olyan kérdés, amelynek szabadkőműves jellege volt, nem merült fel. Még csak a forradalmi idők vége felé jöttünk egyszer össze, amikor Budapestről érkezett egy-két szabadkőműves, akinek egyéb dolga is volt, és ekkor szóba került, hogy valami eredményt csak úgy lehetne elérni, ha belépnénk a szociáldemokrata pártba. Ez ellen én és a többi itteni társunk is határozottan és erélyesen tiltakoztunk [...]. Ez egyébként azért is természetes volt, mert a szociáldemokrata párt tagjait tiltotta a szabadkőművességtől.”83 1919. december 5-én a polgármester levelet írt az egyháztanácsnak, melyben meghívta az egyház vezetését két városi ünnepségre. Az egyiket másnap, december 6-án, szombaton 9 órakor tartottak „a magyar nemzeti hadsereg nagynevű fővezérének,” Horthy Miklósnak a névnapja alkalmából, ünnepélyes szentmise keretében a római katolikus nagytemplomban. A másikat december 7-én tartották, hálaadó istentisztelet formájában, szintén a nagytemplomban, „az oláh megszállás részleges megszűnésének örömére”. A városháza előcsarnokában volt a gyülekező, és kérték az egyháztanácsot, hogy teljes számban jelenjenek meg.84 1920. január 6-án Párizsban átadták a békeszerződés tervezetét a magyar delegációnak, két héttel később, január 20-án Kecskeméten „a súlyos békeföltételek közlése következtében keletkezett nemzeti gyász alkalmával” először református egyháztanácsülést tartottak, majd a vezetők kezdeményezésére, a kecskeméti keresztyén egyházak (római katolikus, református, evangélikus, görögkeleti) tanácsai, összesen 106 fő, határozatban tiltakozott a békeszerződés ellen. Révész István prelátus plébános előterjesztésével kezdődött az ülés, aki elmondta, hogy a helyi református egyház vezetői kezdeményezték az egyházak közös ülését: „és ma összejöttünk, hogy gyászunkat, fájdalmunkat együttesen fejezzük ki, hogy a közös gyászból erőt, kitartást merítsünk a jövőre. [...] Hogy gondviselő Istenünk irgalmát megnyerjük, tegyünk e gyászos percekben szent fogadást, ▼ 83 Székelyné: Az „aranykor” , 301–302. 84 KREL III/I. Kecskeméti Református Egyházközség iratai 1919–1925. 16. doboz.
