Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Rigó Róbert: Kecskeméti reformátusok a forradalmak idején (1918–1922) (Szabadkőművesek a város- és egyházvezetésben)
110 városok vezetése legnagyobbrészt szabadkőművesek és Sándor Istvánok kezeiben volt, akik [...] a forradalomról azt hitték, hogy az ő órájuk ütött”.81 A másik vád pont az volt ellene, hogy a kommunisták politikailag megbízhatónak tartották, ezért hagyták meg a polgármesteri pozíciójában, és „minden tekintetben kezére” tett a kommunistáknak. Sándor szerint ez utóbbi vádpontra nem tudtak bizonyítékot hozni, így elsősorban a szabadkőműves múltja miatt ítélték el, ráadásul a Demokrácia páholy „bűneit” az ítélete indoklásában tíz oldalon át fejtegették, mintha mindezekért egy személyben őt terhelné felelősség. Sándor azt is megállapította, hogy a Demokrata páholy történetéről írt munkát használták fel az ítélete indoklásához, de úgy, hogy csak azokat a mondatokat emelték ki, amiket a radikálisabb álláspontot megfogalmazó tagok képviseltek, akiket később kizártak, de azt kihagyták, hogy a tagok többsége gyakran és markánsan síkraszállt a nemzeti eszme mellett. Megállapította, hogy „az idézetek erősen egyoldalúak és így a páholy szellemét egyáltalán nem híven mutatják be, tehát abból reám nézve levont következtetéseik még akkor is tévesek volnának, ha e következtetéseknek jogosultságuk volna.”82 Az emlékiratában Sándor István viszonylag részletesen leírta az ő szabadkőműves működésének történetét, mind Budapesten, mind Kecskeméten. Leírta, hogy elődje, Kada Elek polgármester több évtizeden át, a haláláig volt szabadkőműves, ő maga 1911 júniusában lett tag, Kada több évig tartó rábeszélésének eredményeként. Sándor Istvánnak rokonszenves volt a szabadkőművességben a felvilágosodás terjesztése, az emberszeretet, de nem szimpatizált a „titokzatosságával és különösen a szertartásosságával”. Budapesten csak néhány alkalommal tudott részt venni a programokon Sándor, mert egyrészt sok munkája volt, másrészt a formaságokkal voltak problémái, ahogy megfogalmazta: „elfelejtettem a gyűlésekre való belépéseknél szokásos szertartásokat, s később a megjelenést ez okból is kerültem,” ezért inkább arra törekedett, hogy csak az összejövetelt követő vacsorára érjen oda, ahol már nem voltak formai szabályok. Sándor a következőképpen jellemezte ezeket az alkalmakat: „a gyűléseken és a vacsorákon igen eszes és tanult embereknek élvezetes vitáit annál szívesebben hallgattam, mert jelenlétemben sohasem volt a vitának olyan része és módja, amely akár nemzeti érzésem, akár szociális érzésemet bántotta volna”. Sándor rögzítette a visszaemlékezésében, hogy a kecskeméti szabadkőművesek többször is összejöttek, és minden formaság nélkül tárgyaltak különböző ügyekről. Ezek közül a legfontosabb a Gyermekvédő Egyesület és a Katona József Kör működése volt, és tervezték a tuberkulózis ellen védekező egyesület és egy népiroda megalapítását. Ezekben az ügyekben a kezdeményezés a szabadkőmű▼ 81 Sándor István fellebbezése a fegyelmi eljárás ügyében (1921), Székelyné: Az „aranykor” , 91. 82 Sándor István fellebbezése a fegyelmi eljárás ügyében (1921), Székelyné: Az „aranykor” , 110.
