Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Lengyel András: Egy József Attila-portré – s alkotója
52 dott szándéka szerint, szociális, kritikai gesztus. Egyfajta indirekt állásfoglalás. „Regényemben a nietzschei «Übermensch»-et akarom megtámadni – mondja –, a »Lejtő« abszolút realista regény, az analízis a cselekmény mögött van .” (Uo.) Mindez nem csak műhelyvallomás, ez a társadalomkritika önéletrajzi meghatározottságaiba is belevilágít. A regényben megjelenített negatív tapasztalatok állhatnak Erdélyi hazatérésének hátterében is. A kiábrándulás. S alighanem ez magyarázza a magyar festő-Ulysses nyughatatlan vándorlásait, örökös úton levését is. ▶ Erdélyi 1936 közepén tért vissza Budapestre, József Attila pedig 1937. december elején halt meg. Így ismét fölmerül a kérdés, találkoztak-e? Akár találkozhattak is. József Attila akkor már a Szép Szó szerkesztője volt, s Cserépfalvi Imre barátja és szerzője, a Lejtőn t pedig Cserépfalvi adta ki. Mégis, azt kell mondanunk, kicsi az esélye annak, hogy a festő találkozott a költővel. József Attila és Szántó Judit élettársi kapcsolata ugyanis éppen 1936 júniusában szakadt meg, a költő utolsó másfél évének eseménytörténete pedig, ha nem is zárja ki a találkozást, nem kedvezett egy ilyen új ismeretség megszületésének. Judit, aki a közvetítő lehetett volna, már nem közvetíthetett. Mindhárom szereplő mással volt elfoglalva ekkor. ▶ Erdélyi regényét azonban érdemes szemügyre vennünk, ha a portré készítőjét meg akarjuk ismerni. A Lejtőn , áttételesen, sok mindent elárul a szerzőről is. A regényt, mint utaltunk már rá, Cserépfalvi Imre adta ki. Ez érthető, sőt kézenfekvő megoldás volt. A „francia” múlttal (is) rendelkező festő és a sokáig szintén Franciaországban élő kiadó budapesti egymásra találása mindkét részről magától értetődő lépésnek tekinthető. Még akkor is, ha Erdélyinek nem volt írói múltja, előélete. Ám, azt kell mondanunk, a kiadás mégsem merő „szubjektivitás” eredménye volt. Egy olyan nagy könyvkiadói tapasztalatú, már életében a kritika egyik klasszikusának számító szakember, mint Schöpflin Aladár, elismerő lektori véleményt írt a kéziratról. A Színházi Élet már idézett közleménye idéz pár mondatot e lektori véleményből: „Új hang kér meghallgatást a magyar irodalomban: Erdélyi Ferenc, akinek »Lejtő« című regénye bizonyára nagy feltűnést fog kelteni... Bizonyos, hogy ezt az új írót azonnal be fogja fogadni közönség és irodalom egyaránt.” (Színházi Élet, 1937. 14. sz.) Ez nem rossz ajánlólevél egy könyv kiadásához. És az sem elhanyagolható adalék, hogy a megjelenés után pedig egy olyan jelentős író, egy olyan megvesztegethetetlen írójellem, mint Kassák Lajos, elismerő és visszaigazoló kritikát írt a
