Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Milbacher Róbert: Az irodalomtörténész tisztátalan pillantása (Felejtés és emlékezés paradoxonáról)
7 egy olyan magyarságfogalommal él, amely felekezetileg is meghatározott, vagyis azoknak a protestáns (kálvinista), tősgyökeres nemeseknek az elődeit szerepelteti Kölcsey a szövegben, akiknek maga is közvetlen leszármazottja volt. Ahhoz, hogy ez a Kölcsey-féle szűk magyarságfogalom tágabb jelentést nyerjen, szükség volt a Szózat ’magyar’ szavának átértelmező hatására, amivel egyben el is felejtődött a Kölcsey-szöveg elsődleges kontextusából származó jelentés. A katolikus, kisnemesi származású Vörösmarty versében a megszólított magyar ugyanis elég pontosan beazonosíthatóan főleg a vármegyei közép- és kisnemességet fedi le. (Egy korábbi tanulmányomban azt próbáltam bizonyítani, hogy egészen konkrétan a Kölcsey és Eötvös Mihály parlamenti utasítását konzervatívra változtató Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei nemességet szólítja meg.) Értelemszerűen Vörösmarty nem tesz sem felekezeti, sem a család régiségére vonatkozó megkülönböztetést, vagyis nála a ’magyar’ kifejezés nem differenciált, hiszen éppen az egység a célja. Tudjuk, hogy Vörösmarty 1836-os szövege sokkal népszerűbb volt a korban, mint a Hymnus : először ezt zenésítik meg egy pályázat keretében, csak utána Kölcsey szövegét, ezt éneklik mint egyfajta, a magyar nemesség egészét reprezentáló kvázi „himnuszt”, hiszen nem érzékelik rajta, mint Kölcsey szövegén, a felekezeti meghatározottságot. 1848. március 15-én és a szabadságharc alatt a Nemzeti dal népszerűsége messze felülmúlta a Szózat ét, és értelemszerűen a Hymnus ét is, többek között azért, mert az ebben a szövegben használt ’magyar’ szó jelentésköre már a korabeli társadalom sokkal szélesebb rétegeire vonatkozott. A Petőfi-szöveg integratívabbnak tűnt, mint a Hymnus , vagy mint a Szózat , hiszen az újonnan alakuló nemzet társadalmi, születési és felekezeti különbözőségeken felülemelkedő közösségfogalmat igényelt, vagy legalábbis annak ígéretét. Persze tudjuk, hogy magának a Nemzeti dal nak a ’magyar’ szava is csak egy szűkebb, éppen a nem kiváltságosok, vagyis a nem nemesek által alkotott közösségét jelölte Petőfi szótárában – amihez persze a nemesek is csatlakozhattak, ha akartak –, így Petőfi óta a kiváltságokkal nem bíró „nép” is a ’magyar’ szó jelentésrétegei közé sorolódott. (Még a „magyar nép zivataros századairól” éneklő Kölcsey is legfeljebb felekezeti értelemben, tehát Isten népe jelentésben, de semmiképpen sem Petőfihez hasonlatosan a szűrös, gubás földművelőket is magában foglaló értelemben használta a nép kifejezést.) A jelen nemzeti horizontja felől nézve nagy közösségi szövegeink felekezetek, származás, társadalmi és vagyoni státustól független közösségként definiálják a magyarságot. Ehhez az kellett, hogy mind a Kölcsey, mind a Vörösmarty ’magyar’ szava Petőfinek már a népet is magában foglaló jelentésével bővüljön, aminek következtében viszont nem csupán a Hymnus és a Szózat elsődleges kontextusában értett jelentés felejtődött el, hanem bizony a Nemzeti dal nak a nemességet nem integráló ’magyar’ kifejezését sem tudjuk már a maga eredeti kontextusában érteni. ▶
