Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 1. szám - Szilágyi Márton: Agitatív vers a pusztulás sejtelmében (Petőfi Sándor: Föl a szent háborúra!)
72 Szilágyi Márton Agitatív vers a pusztulás sejtelmében (Petőfi Sándor: Föl a szent háborúra!) Petőfi utolsó versének, a Szörnyű idő nek – ha nem is túlságosan gyakran, de – még iscsak szentelt már önálló verselemzést a szakirodalom: Szörényi László gyakran hivatkozott, kiváló tanulmánya1 teljes joggal érvelt a költemény kiemelkedő jelen tősége mellett, amely nem kizárólag az életmű utolsó darabjának szinte szakrális és mitikus pozíciójából ered,2 hanem szemléleti végpontjellegéből is. 3 Az utolsó előtti, azaz az életmű kronológiájában éppen a Szörnyű idő előtt szereplő vers azonban mind ez idáig nem kapott hasonló figyelmet, pedig éppen ebből a műből (Föl a szent háborúra! ) lehet igazán megítélni, hogy a Szörnyű idő nem váratlan és előzmény nélküli módon jut el az „apokalipszis”-ból a „kataklizmá”-ig – hogy Szörényi László tanulmányának két kulcsfogalmára utaljak. A vers kézirata Petőfi azon versgyűjtő füzetébe bemásolva maradt fönn, amely az 1849-es verseket tartalmazta időrendben, s legfőképpen azt a célt szolgálta, hogy a költő itt őrizze meg egy majdani, tervezett és remélt összkiadás számára a kötetbe fölvenni szándékozott költemények lemásolt szövegét. Ez egy tisztázati példány, a szerzőnek csak két javítása figyelhető meg benne, ezek közül is csupán az egyik stiláris célú szócsere.4 Ezenkívül a versnek egy másolata ismeretes – nem lehet tudni, ez mikor készült, de az sejthető, hogy a keletkezéshez mérten kicsit későbbi, s nem Petőfitől származik. Ez nem tartalmazza az egész szöveget (a 8. versszak hiányzik), ▼ 1 Szörényi László, Apokalipszis helyett kataklizma: A Szörnyű idő elemzése = A Petőfi Irodalmi Múzeum évkönyve 10., szerk. V. Nyilassy Vilma, Bp., Népművelési Propaganda Iroda, 1973, 171–186. Kötetben más címen: Apokalipszis helyett kataklizma: Petőfi utolsó verse = Szörényi László, „Multaddal valamit kezdeni”: Tanulmányok, Bp., Magvető, 1989 (JAK-füzetek 45.), 94–118. 2 Erről a szempontról lásd Arany kapcsán, de tágabb érvénnyel: Szilágyi Márton, Egy Arany-szöveg és az „utolsóvers-szindróma”, Kalligram, 28. évf. (2019), 12. szám, 93–95. 3 Erről lásd saját, megjelenés előtt álló tanulmányomat: A szekularizált Apokalipszis (Petőfi Sándor: Szörnyű idő). Megjelenés előtt a Látóban. 4 Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár Fond VII/12. 11. f. r-v. Nagy negyedrét alakú (20,5 x 26,2 cm), 16 fólió terjedelmű, bekötésre készült kézirat. 2-2 levél összefügg, de az egymásba tett lapok nincsenek összefűzve. Az 1–2. és 24–32. lapok számozatlanok, a 3–23. lapokat Petőfi számozta be. A 2, 20. és 24–32. üres lapok kivételével írás a levelek mindkét lapján. Autográf. Minden vers új lapon kezdődik; a zárójelbe tett keletkezési hely és alatta egy rövid vízszintes vonal zárja a költeményeket. Az első lap felső felének közepén látható a „(...) három sorba írt cím”: Petőfi Sándor / Költeményei / 1849. A kézirategyüttes leírása a kritikai kiadásban: Petőfi Sándor levelezése: Függelék (Vegyes feljegyzések, szerkesztői jegyzetek, dedikációk, másolatok, rajzok) – Pótlás a kiadás korábban megjelent köteteihez, s. a. r. Kiss József – V. Nyilassy Vilma, függelék H. Törő Györgyi, pótlás Kiss József, Bp., Akadémiai, 1964 (Petőfi Sándor Összes Művei VII.) [a továbbiakban: PSÖM VII.], 623. A két szövegjavítást az új kritikai kiadás készülő, hatodik kötetének szövegkritikai jegyzetei fogják tartalmazni: ezt a kötetet Kerényi Ferenc rendezte sajtó alá, de Kerényi váratlan, 2008-as halálával a munka befejezetlen maradt; jelenleg én dolgozom a befejezésén. A tanulmányban a versidézetek ennek a hamarosan lezáruló kritikai kiadásnak a szövegközlését (helyesírását és központozását) követik, ami ez esetben egyébként az itt leírt versgyűjtő füzet alapszövegként való felhasználását jelenti.
