Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 1. szám - Fried István: Petőfi Sándor: „nemzeti költő” „nemzeti költészete”
6 az ösztönösséget és spontaneitást elutasító Egressy győz a „pártoskodók” fölött, s a nézőközönség felnő Egressy Shakespeare-felfogásához. A Nemzetem művésze talán nem több, mint a magyar művelődés minden részterületére számot tartó művészeti képviselő valahová tartozásának kinyilvánítása, a pártoskodások fölé emelkedés egy differenciáltabb, elemzőbb, a színi hatást tekintve igényesebb színművészet érdekében (a síró-éneklő iskolának még az 1840-es esztendőkben sem egészen el- és letűnő maradványaival szemben.) Merészen fogalmazva: nem egy, esetleg külföldről importált színházfelfogás magyar leképződése, hanem annak az eszménynek megtestesülése, amely a pesti Magyar Színházból Nemzeti Színházat, a nemzet színházát alkotta meg. Egressy törekvésének üdvözlése az említett színikritikával teljesedik ki, a magyar Shakespeare-előadások színvonala nem részkérdése a színházi mozgalomnak, hanem (bár ez így nem mondatik ki, de a dolgozatban később majd visszatérek erre a látszólagos ellentmondásra) egy általánosabb és egyetemesebb nézet diadalától várható, olyan korszaktól, melyben „Megtisztuland az érzet és az ész”. Fölvethető, hogy miért a III. Richárd színpadra állítása késztette a költőt, hogy e versének címszereplőjét „nemzetem művésze”-ként igazolja, a Victor Hugo által körvonalazott groteszk és szintén Victor Hugo által romantikussá kisajátított Shakespeare elfogadtatása ügyében. Kitűnő alkalmat kínált volna az 1840-es évek színészvetélkedőjének felfogható Bánk bán-alakítások bemutatása, Lendvay Márton (alkatilag bizonyára sikere sebb) és Egressy Gábor (kidolgozottabb) szerepfelfogása. Talán megkockáztatható: amennyiben a költő szabadsága és lehetősége az időkben és földrajzi terekben szuverén tájékozódás, és e tájékozódás műalkotásba foglalása, úgy a színészi hozzájárulás ugyan a(z anya)nyelvhez van kötve, de nem kizárólag magyar szerzők színműveihez. Hiszen éppen azáltal, hogy nem a szerző nyelvén, fordításban, más korban és körülmények között közvetítik (adott esetben: Shakespeare) művét, a nézőket bekapcsolják a „nemzetközi”, az egyetemes kulturális-művészeti áramlatba, lehetővé teszik számukra távoli korokra, vidékekre, történelmekre, környezetekre ráismerések révén a hasonlóságok és a különbözőségek, a saját meg az idegen mérlegelését. A színész anyanyelvi művészete révén a Nemzeté. Hogy az Egressy Gáborhoz vers fontos helyen, egy verssor végén, mely felkiáltójellel zárul, tudatja, különleges hangsúlyt kölcsönöz a minősítésnek. A Vörösmartyhoz hosszabb, magyarázó alcímet kapott: „Midőn a nemzetgyű lésben augusztus 21-én a hadügyben a többséggel szavazott”7 (elsöprő többséggel együtt adta le a költő szavazatát). Vörösmarty epigrammával felelt, ám mindketten újságcikkben is leírták álláspontjukat. A nemzetgyűlési választáson vereséget szenvedett Petőfi (Aranyt sem választották be) szigorú szemmel figyelte, mi történik a ▼ 7 Az ügy hátteréről: a 2. sz. jegyzetben i. m, 405–406.
