Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 5. szám - Varga Zoltán: Homokszellem a palackból (Cakó Ferenc homok-animációinak világa)
77 nevezett festészeti technika, az air-brush (fújópisztoly), amely az apró pontok sokaságának köszönhetően nagyon szép formákat és gyönyörű árnyalatokat eredményez rövid idő alatt. Cakó ehhez hasonló anyagot keresett az animáláshoz, s számos alternatíva – köztük a prézli, a kávézacc, a liszt, a cukor – kipróbálása után a homok bizonyult a legmegfelelőbbnek, több okból is. Általa volt képes az air-brush technikához hasonló képi jelleget elérni, köszönhetően annak is, hogy alulról megvilágítva a homok az okker számtalan árnyalatát eredményezi, amelyek tovább variálhatók a képfelületre szórt homok – a vizuális jellegzetességeket erősen befolyásoló – vastagságától vagy vékonyságától függően. Az animációhoz készült homokrajzokat Cakó nagy – két négyzetméteres – felületen hozza létre, ami lehetővé teszi azt is, hogy akár az akciófestészet merész mozdulatait idéző módon szórja szét a homokot a képmezőn, hogy aztán rendre saját kezével (csak nagy ritkán segédeszközökkel) formáljon ábrákat bennük-belőlük. Motiválta a homok használatát az is, hogy könnyen hozzáférhető, és más, infrastruktúra-igényesebb animációtípusokhoz – kivált a Cakó számára jól ismert báb- és gyurmafilmhez, vagy akár a hagyományos rajzanimációhoz – képest viszonylag egyszerűen kezelhető képalkotó eljárást biztosít. Mindezek mellett azt is fontos hangsúlyozni, hogy a homokanimáció, mint az alkotó sokszor hangsúlyozta, folyamatos küzdelmet jelent az anyaggal; ebben pedig a gyurma-, illetve bábanimációhoz hasonlítható, így a rendező mégoly különböző animációs praxisai mégis szorosan érintkeznek egymással, mintha egy tőről fakadnának. A grafikus hatású, de közvetlen kézi „ráhatással”, érintéssel (át)alakítható homokanimációs képek nyilvánvalóan Cakó grafikusi-képzőművészi vénájához kötődnek; mozgásba hozott, az idő dimenziójával továbbépített képzőművészetként is felfoghatók. Mintha erre a jellegzetességre játszanának rá azok a képi idézetek is, amelyekkel Cakó a festészet mestereinek emblematikus műveit gondolja tovább és integrálja azokat saját víziójába: többször idézi Edvard Munch-tól A sikoly t (kiváltképpen a Fészek ben), René Magritte A megbecstelenítésének bizarr női aktja tűnik fel a Kövek ben, Marc Chagall festménye, A város felett repülő szerelmespárja pedig az Érintés látványvilá gát gazdagítja. Valamennyi homokanimáció kapcsán említhető a reneszánsz festészet nevezetes stílusjegye, a Leonardónak tulajdonított sfumato alkalma zása – ami voltaképpen a homok szemcsés jellegéből következő adottság –, vagyis a fényes és az árnyékos felületek füstszerű átmenete a képeken. Igaz, számos Cakó-homokanimáció a Caravaggiót, Rembrandtot eszünkbe juttató chiaroscuro, fény és árnyék erős kontrasztjának hatását is alkalmazza (min denekelőtt a Hamu ). A homokanimációk egyúttal az életmű más, állóképes területeivel is érintkeznek, termékeny kölcsönhatás tételezhető Cakó filmes és képzőművészeti tevékenysége között, amint erről maga a művész is vallott:
