Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 5. szám - Tóth László: Mozgó világ (Széljegyzetek – elszelelt esztendőkhöz – 1970-es évek)
24 reccsenés. Rosszabb esetben egy nagy semmi. A Diplomások és a Magyar Területi Színház találkozásából ez az utóbbi lett... (1971. május 8., szombat) Hárman a teremtésben Budapesten néhány napot, ahol legfőképpen színházból ki, színházba be... Szállásom most is Thurzónál, s az ő révén jutottam tiszteletjegyhez a Vígbe is a Ványa bácsi tavalyi bemutatója óta teltházas előadására is, melyet történetesen Várkonyi Zoltán igazgatói páholyából nézhettem végig. (Gáborral fiatal koruk óta jó barátságban ők ketten, aki emellett e műintézmény házi szerzője is.) Fantasztikus – egy életre kitartó, azt meghatározó – élmény volt Latinovits Zoltán Ványa bácsijának, Darvas Iván Asztrov doktorának és Ruttkai Éva angyali Jelena Andrejevnájának utolérhetetlen hármasával. Egyébként is tény, hogy a jelenlegi magyar színházi élet legnagyobbjai ebben a színházban összpontosulnak (hármukon kívül ebben a darabban még Tomanek Nándor és a fiatal Venczel Vera közülük). Az ember akárhányszor látja őket – s akárhányszor ezt a Ványa bácsi t is –, valahányszor egyszeri , újra és újra múlhatatlan csoda része, részese lesz. Azt a fajta páratlan művészi tisztaságot és alázatot pedig, mely az ő megjelenésükkel egyszeriben sütni kezd a színpadról, sem tanítani, sem megtanulni nem lehet – ezek az emberek (emberek? eleve pódiumra rendelt csodalények) a teremtésben eleve így lettek összeszerelve . (1971. május 18., kedd) Összeszikrázás Másnap újabb nagy elvarázsolódásom Weöres – vagy inkább Kazimir Károly? – A holdbéli csónakosán volt. Az előadás a Thália színpadán Weöres zsenialitásának összeszikrázása Kazimir zsenijével. S erről is csak azt tudom írni, amit a Ványa bácsiról: bizonyos, hogy a sokadik megtekintése után is ugyanazt az egyszeri élményt nyújtja, mint legelőször. Még akkor is, ha teljesen más olvasni Weöres verseit, meséjét, muzsikáját , mint más(ok) olvasatában színpadról szembesülni vele (az előadást a szerzőpáros a költő újabb verseivel is gazdagon feltöltötte, a gyermekversektől a bökverseken keresztül egészen a sírversekig). Ez az előadás egyébként a Thália – és Kazimir – (egyik) nagy kísérlete a totális színházzal, melyben az irodalmi színpadtól (színpadi oratóriumtól) a tragédián, vígjátékon (és komédián), mesejátékon, happy-endes polgári drámán, esztrádműsoron, cirkuszművészeten, popzenei show-n és zenés egyvelegen át a politikai kabaréig vagy az abszurdig – s a felsorolásom még hiányos is – a lehető legtöbbféle elem találkozik és simul végül pompás egységbe itt. (S talán ez lehetne vele kapcsolatban az egyetlen kifogásom
