Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 5. szám - Margetin István: Sovány malac
18 hogy lefussa az oroszlánokat, de csapdába kergették, a vezérnőstény már vár rá. Minden rajta áll. Az ólban a hímek támadnak, Misi bácsi a vezérhím, ilyenkor böllérnek kell hívni. Nincs feszültség, biztos az eredmény. Az első malac kiszabadul, az udvaron kapják el, a másodikat sikerül bent megszúrni. A disznóknak nem lehet szurkolni. Ebéd közben, amikor a böllér vizsgáztatta, melyik része a karaj, hol a szűzpecsenye, mit rakunk a hurkába, a kisfiú csak a vállát vonogatta. Nem fontos. Úgysem fog enni a húsból. Nem sokat. Ami fontos, azt tudta. Tudta, hogy disznóvágásra bolti szalámis szendvicset hozni szégyen. Minden harapás után visszacsomagolta a szalvétába, és a hátizsákjába rejtette. Sokáig kitartott, ritkán maradt egyedül a konyhában, forró víz kellett, pirospaprika, éles kés. Azt is tudta, hogy az orjalevesből ennie kell, mert valamit muszáj, különben nagypapóék megsértődnek, de anya titokban leszűri neki, hogy ne úszkáljon benne semmi. Azt nem tudta, miért nevetnek mindig, amikor olyannal kínálják, amit nem szeret, és ő azt feleli, köszönöm szépen, nem kérek. Miért találják viccesnek minden alkalommal, hogy nem szereti a hagymás vért, a resztelt májat vagy a savanyúságot. A sonkát szereti. A vékonyra vágott sovány hússzeleteket, amiket anya vacsorára süt ki. Amik olyan sósak, hogy bármennyit iszik rájuk, kiszárad a szája. A sonkát, amire húsvétig várni kell. Az apa a kisfiúra pillantott, elnevette magát. Ne kámpicsorodj el, te kis éhenkórász! Hoztunk elég húst, nem fogsz éhen halni. Nem vagyok éhenkórász, akarta mondani a kisfiú, de anya hátrafordult, és rámosolygott. Nemcsak a szájával, hanem a szemével is, pedig a szemével nem szokott. Még olyankor sem, amikor apa a meccs közben horkol. Több hét, amíg a sonkát fölfüstölik, mondta. Apa folytatta a magyarázatot, először jól bedörzsölik az egészet sóval, aztán föllógatják a füstölőbe, hogy kicsöpögjön belőle a folyadék. Ki kell száradnia a húsnak, hogy sokáig elálljon. Emlékszel, melyik a füstölő? Az a kis téglaház a pince mellett, a barna lemezajtóval. A kisfiú bólogatott. Most megjegyzi, hadd örüljön apa. Biztos még mindig szomorú a sovány malac miatt. Anya pakolt a kisfiú hátizsákjába könyvet, játék katonákat is, hogy ne unatkozzon, amíg a felnőttek dolgoznak. Legót nem szabadott vinni, szétszóródik, begurul a szekrény alá, elveszik. Nem is volt rá szükség, nem játszott, nem olvasott. Az embereket figyelte. Belátta az egész udvart. Látta, hogy Ildikó, a böllér lánya az egész pörzsölés és bontás alatt a nyári konyha lépcsőjén ücsörgött, de buzgón sepregetni kezdett, amikor Misi bácsi a kék lavórban odavitte a mosni való belet az asztalhoz. Látta apát, amikor fölugrott, a vágódeszkára csapott egy hosszúkás, fakó húsdarabot, és könnyes szemmel belerúgott az olajos hordóba, amiben nagypapóék az esővizet gyűjtötték. Kiabálását érthetetlenné tompította az üveg. A kisfiú óvatosan elfordította a kilincset, kissé kihajtotta az ablakot. Apa hosszan káromkodott. Szegény kismalac, kiáltotta végül, és megtörölte a szemét.
