Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2023 / 5. szám - Margetin István: Sovány malac

19

Alulra tüzet raknak, arra fűrészport szórnak, ami nagyon füstöl, folytatta apa a magyarázatot. Ez a füst fölszáll a sonkához. Minél több füstöt kap, annál finomabb lesz. A büdös kurva anyád! Apa erősen fékezett, a kisfiú lecsúszott az ülésről. Kikerülték a kivilágítatlan biciklist, aki kacsázva tekert az út közepén, és megálltak. Anya rémülten nézett apára. Menjünk, kérte. A gyerek is fáradt.

A kisfiú harmadikba járt, de rendszeresen elsősnek nézték. Az osztálytársai ropinak hívták, két felsős egyszer ropigyárnak. A menzán csak a sovány húst ette ki a levesből, főzelékből, a meggyszószos sertésszeletről levágta a fehér, a túl sötét és az átlátszó részeket, lekapargatta az öntetet. A maradékot szalvétával takarta el. Ha megéhezett, ropit majszolt, anya minden reggel tett egy zacskóval az iskolatáskájába.

Nem mesélte el otthon, hogy két felsős megállította a folyosón, és a csempéhez nyomta, na mi van, ropigyár? Nem értette, hogy mit akarnak tőle. Anya azt mondta volna, biztos csak irigykedtek a ropi miatt, és titokban bement volna beszélni az osztályfőnökkel. Nem is emlékezett rá, kik voltak. Vártak egy ideig, hogy válaszoljon, talán mondtak is valamit, nevettek, aztán elengedték. Nem bántották.

Akkor most csak kolbászt hoztunk, kérdezte a kisfiú. Hoztunk karajt is, azt szereted, mondta anya. Vedd föl a kabátod, mindjárt otthon vagyunk.

Két kört tettek a tömb körül, de nem találtak parkolóhelyet. Apa lefékezett a ház előtt. Hogy rohadna meg az összes, morogta, kirakta a vészvillogót, kiugrott, és a csomagtartóból a járdára dobálta a ládákat. Szálljatok már ki, kiáltott rájuk, aztán visszaült a kocsiba, bevágta az ajtót. Már a saroknál járt, amikor kikapcsolta a vészvillogót. Anya kitámasztotta a kaput. A két kisebb ládát bevitte a lift elé, a harmadikat csak húzni tudta. A kisfiú próbált segíteni, de csak láb alatt volt, az anyja megkérte, inkább hívja a liftet. Amíg apát várták, a kisfiú leült a lépcsőre, a korlátnak dőlt, és becsukta a szemét.

Nagypapóék két disznót hizlalnak évente, egyet a családnak, egyet eladásra. Idén nem nőtt meg mindkettő, a kisebbik feleakkora sem lett, mint a másik, pedig testvérek voltak. Anya elmagyarázta, hogy apa hosszú varrótűt talált a sovány malac nyelvében. Amikor a malac rágott, a tű szúrta a szájpadlását, azért nem tudott eleget enni szegényke. Látod, kicsim? Ha nem eszel eleget, te sem fogsz megnőni.

Apa kiabálására ébredt. Ijedten nézett körül, nem tudta, hol van. Az utcáról beszűrődő fényben fölismerte az ágynemű kutyás mintáját. Feszülten hallgatózott, a paplan szélét markolta. Távolodott a kiabálás, ajtó csapódott, megcsörrent a hevederzárban lógó kulcscsomó, azután csönd lett. Rossz csönd, rosszabb, mint a kiabálás. Mintha az egész világ félt volna megmozdulni.

Nyelve hegyével a szájpadlását tapogatta. A fogak mögött érdesnek, hátrébb simának tűnt. Ha elég finoman simított végig rajta, olyan volt, mintha belülről csiklandoznák. Furcsa, kicsit kellemetlen. Nagyot nyelt, a gyomra megkordult.