Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 5. szám - Kiss László: A szertár
7 A padok lépcsőzetes esése miatt a szertár alacsony boltozatú volt, szűkös, szinte fojtogató, és idebent a vegyszerszag is összesűrűsödött. Terike meresztgette a szemét a levegőtlen helyiségben. Sokaktól hallotta, hogy a polgári iskola hasznos intézmény, ahol a leendő háziasszonyok, akik némelyikét már ekkor, tizenegy évesen eljegyezték, az életre készülnek, megtanulnak vasalni, beléget kitölteni, varrnak, hímeznek, és sokszor főznek is. Terike mindig segített odahaza anyukának, de a tűzhely körül sosem érezte magát a helyén, a kishúga, Klári is több érdeklődést mutatott a konyhai munkák iránt. Az iskolai foglalkozásokat azonban izgatottan várta, arra számított, hogy a főzések a lazítás és a felszabadult nevetés órái lesznek. Enni különben is jó. Ahogy a szeme hozzászokott a félhomályhoz, felismerte a sarokban álló tűzhelyt, kirajzolódott a keskeny munkaasztalok alakja, és a kredencen sorakozó eszcájgos rekeszek is kivehetők lettek a melléjük tett késekkel és kanalakkal. Épp arra gondolt, hogy ebben a zugban bajosan fér el egy egész lányosztály főzés idején, amikor lassan nyílt az ajtó. József Dezső szuszogva mutatta az utat a pad felé. Gyöngyözött a veríték a homlokán. Terike büszkén vonult vissza a helyére. Az első gyakorlati órák októberben indultak, és Terike minden elképzelését felülmúlták. Soha annyit nem hülyéskedtek, mint palacsintasütés közben, amikor dobálgatáskor a szertár mennyezetére ragadt egy Magyarország-alakú tésztadarab, vagy amikor egymás ujjáról nyalták le a lányok a sárga palacsintamasszát. A szertár csakugyan nem bizonyult alkalmas helynek a munkára, ezért idővel kihordták belőle az eszközöket, és a katedrát használták konyhaasztalnak, amelyen József Dezső könyökölt, amikor a naplót lapozgatta. Megtanultak rakott krumplit sütni, paradicsomlevest főztek, és a császármorzsáról is kiderült, hogy semmi ördöngösség nincs az elkészítésében. Október utolsó napjaiban Terike a kémiaterem előtt toporgott. A gondolatait rendezgette. Kongott a folyosó, mintha senki nem tartózkodna az épületben. Nem sokkal azelőtt ért véget a tornaóra, ahonnan ő kiújuló csípőfájdalma miatt igazoltan hiányzott. A többiek még odalent öltöztek. Terike sosem volt türelmetlen vagy izgága természet, mostanra azonban elunta a nyugtalanító várakozást. Apukáék odahaza arra nevelték, hogy legyen egyenes, és merjen kiállni az igazáért. Elszánta magát, hogy bekopog a tanári szobába, és beszél József Dezsővel, akinek a fejszés eset óta a színét sem látta. De más se. Az énekkari próbák Terike nélkül is elmaradtak, rajzóra helyett Gizi néni történelmet tartott nekik, a kémiaterem látogatását pedig egyik napról a másikra megtiltotta az iskolavezetés. A főzések helyszíne a könyvtár lett, a konyhai eszközöket a könyvespolcok között, dobozokban tárolták. Senki nem tudott semmit. Terike vállára vette a táskáját. Indulni készült. Akkor látta meg, hogy a kémiaterem ajtaja résnyire nyitva van. Körbekémlelt. Egy lélek sem mutatkozott.
