Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 5. szám - Kiss László: A szertár
8 A lábfejével megtolta az ajtót. Nagy levegőt vett. Aztán belépett a terembe. Megrohanta az ismerős szag. Ügyet sem vetett rá, tudta, hogy hamar megszokja. Csakhogy nem szokta meg. Ez más volt, mint korábban. Befészkelte magát az orrába. Innen, fentről rálátott az üres padsorokra és székekre, a katedrára és az összekarcolt zöld táblára, amelyen egy falitérkép függött, egy korábbi történelemóra nyoma. Gombócot érzett a gyomrában. Émelygés fogta el. Hessegető mozdulatot tett az orra előtt. Lassan elindult lefelé. Fatalpú cipője visszhangozva kopogott a lépcsőkön. Egyre bántóbbnak érezte a kloroform csípős szagát, olyan érzése támadt, mintha összevizelt kórteremben járkálna. A katedra melletti ablakhoz érve kitárta az ablakszárnyakat. A hűvös októberi levegő türelmetlenül áramlott a terembe. Kesernyés füstszagot hozott magával. Terike sóhajtott, és a falnak vetette a hátát. Mélyeket lélegzett. A szertárajtó felé pillantott, ahová nemrégen József Dezső betaszította. A zárban valaki benne felejtette a kulcsot. Vagy benne hagyta. És ekkor Terike megértette, honnan származik ez az elviselhetetlen bűz. Legszívesebben hazáig menekült volna. De felmérte, hogy nem hátrálhat ki ebből a helyzetből. És ez nem jóindulat vagy megbocsátás kérdése. Felelősség. Túl kell esni rajta. Összeszedte magát, és a szertárhoz lépett. Soha nem látott akasztott embert. A kilincsre tette a kezét. Lassan lenyomta. A szertárajtóban megállt, és hunyorgott. Aztán hatalmasat sikoltott. A következő pillanatban szája elé kapta a kezét, és amennyire a fájós csípője engedte, botladozva megindult fölfelé a lépcsőn. Az ujjai között spriccelt a felöklendezett paradicsomleves. Gizi néni ekkor ért a kémiateremhez. Félretolta Terikét, és megpróbált a betóduló osztálytársak elé vágni. Nem járt sikerrel. Mire leért, többen megelőzték. A szertárajtó elé tömörültek, de senki nem mert belépni. Visszahőköltek, a fejüket fogták. Mások hisztérikus sírásban törtek ki, leroskadtak a lépcsőre, és egymás nyakába borulva zokogtak. Gizi néni teli torokból rikácsolt, de csak hosszú percek múlva, a beviharzó Elvira nénivel együtt tudta kiterelni a teremből a lányokat. Terike addigra átesett a megrázkódtatáson. Jó alaposan megmosta az arcát a vécében, de reszkettek a tagjai. Gépiesen követte az utasításokat, és közben Gizi nénit figyelte, aki harsányan vezényelt a folyosón. A határozottsága arról árulkodott, hogy mindennel tisztában van, és ura a helyzetnek. Miután sorokba rendezte őket, a lépcső mellől maga elé penderített egy széket, felállt rá, és beszédet intézett
