Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 1. szám - Gönczi Gergő: Petőfi Sándor és az 1848. évi szabadszállási választási botrány iratai a Bács-Kiskun Megyei Levéltárban
42 eljátszotta a republikánus eszméket hirdető A királyokhoz versével, majd hírnevét tovább csorbította május 12-én, amikor a pesti népgyűlésen alkalmatlannak és felkészületlennek nevezte a Batthyány-kormányt az áprilisi törvényekkel elért kiváltságok és az ország katonai megvédésére.1 Ezek az esetek azért váltottak ki nagy felháborodást a közvéleményben, mert a magyar politikában és társadalomban a forradalom ellenére is erős maradt a királyhűség, így sokan megelégedtek a Batthyány Lajos vezette első felelős minisztérium kinevezésével. A túlnyomóan rojalista közvélekedés így elítélt minden kormányellenes megnyilvánulást. Ezért nem meglepő, hogy a márciusi ifjak vezére egy csapásra kemény támadások, bírálatok kereszttüzébe került a sajtóban és a közbeszédben. Például Mező Dániel és a böszörményi nemzetőrök A királyokhoz ellen Honfi Szózat címmel megírták saját költeményüket, amelyben a nemzet közellenségének bélyegezték a költőt. 2 Petőfi a támadások miatt május 27-én nyilatkozatot tett közzé, amelyben kijelentette, hogy a kormánnyal szembeni bírálata csupán egy hazaszeretete által diktált feddés volt, nem akart senkit elkergetni, és megvédte A királyokhoz versét, amellyel nem lázítani kívánt, csak a republikánus eszme elkerülhetetlen európai elterjedésére akarta felhívni a figyelmet.3 A nyilatkozat üzenete azonban csak a reformpárti pesti és vidéki értelmiséghez jutott el, az egyszerű választópolgárokhoz nem, így Petőfit sokan továbbra is csak egy lázító republikánusnak tartották.4 A kormánnyal szembeni elégedetlensége és a személyét érő támadások tehát együtt késztették arra, hogy megmérettesse magát a közelgő országgyűlési választáson. Mivel a botrányok miatt Pesten egy szűk értelmiségi körből állt csak támogatóbázisa, úgy érezte, szülőföldjén, a Kiskunságban lenne érdemes indulnia, ahol nyílt és őszinte beszédével majd megnyeri magának a népet. Döntésében családi kötődései és személyes élményei is közrejátszottak. 1818–1841 között a Petrovics család Szabadszálláson élt, ahol Sándor apja, István mészárszéket és kocsmát bérelt, 1819-ben szert tett egy saját tulajdonú házra is, amelyet az 1838-as nagy dunai árvíz pusztított el.5 1841-ben a család ugyan Dunavecsére költözött, de nem szakadt el a térségtől, mivel Petrovics István fiai nevére 1842-ben három évre kibérelte Kunszentmiklóson a marha- és juhszéket, amelyeket Sándor vándorszínészi és egyéb kalandozásai alatt öccse, István működtetett ténylegesen 1845 októ▼ 1 Tóth Sándor : Petőfi és szülei Szabadszálláson . Szabadszállás, 1994. 100. (továbbiakban Tóth ); Urbán Aladár : Petőfi választási kudarca és az országgyűlés. Irodalomtörténeti Közlemények , CV. évfolyam (2001) 3–4. szám. 397. (továbbiakban Urbán ) 2 A Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára (továbbiakban MNL BKML) Kecskeméten őrzi A királyokhoz (MNL BKML IV. 1604. VIII. 39.) és a Honfi Szózat (MNL BKML IV. 1604. VIII. 40.) egy-egy nyomtatványát. 3 Életképek , 1848/I./26. szám (1848. június 11.) 4 Urbán 2001. 399–400. 5 A Petrovics család szabadszállási éveihez lásd Tóth 1994. 7–74.
