Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 4. szám - Örökös készenlétben (Turczi Istvánnal Navarrai Mészáros Márton beszélget)
26 – Néha azt veszem észre, hogy unom a saját mondataimat, mert az elmúlt huszonöt évben alig változtak. Sem az alapelveim, sem az életstratégiám nem lett más. Nem alkalmazkodni kell a külvilághoz, hanem csinálni, nem lavírozgatva várni a jószerencsét, hanem hozzátenni azt, ami te vagy, amit te tudsz. Hamvas axiómája ma is fájóan igaz, sőt egyre igazabb, de talán annyit tennék mai fejjel hozzá, hogy bármennyire is rossz és önveszélyes irányba haladunk, bármekkora káosz lett úrrá a fejekben és a szívekben, az igazság megéri azt, hogy hiába keressük. Ebben azért még hiszek, és ez adhat hitelt a dolgaimnak is, nem az, hogy hová szavaztam, melyik akol melegében érzem otthonosabban magam. Bár a szabad véleménynyilvánítás erejét nem becsülném alá. – Az UNESCO égisze alatt 1969-ben, Manilában életre hívott világszervezet, a Költők Világkongresszusa legutóbbi – augusztusi – közgyűlésén a nemzetközi társaság kettes számú alelnökének választottak. Az új elnök a mexikói író-költő, Maria Eugenia Soberanis, az első alelnök pedig Ernesto Kahan, a Nobel-díjas izraeli-argentin orvos, író lett. Milyen feladatokkal jár a tisztség? Minek köszönheted a megválasztást? – A véletlennek köszönhetem, hogy annak idején megismerkedtem a World Congress of Poets nevű, öt kontinens közel ezer jeles költőjét a tagjai közt tudó világszervezet akkori főtitkárával. 2006-ban egy kis írószövetségi delegációt vezettem Kínába, ahol még a kínai kulturális miniszter is fogadott, ami elég vicces volt: két napig szervezték a húsz percesre belőtt munkamegbeszélést, amiből zseniális tolmácsom, az azóta elhunyt kiváló sinológus, Polonyi Péter jóvoltából kétórás diskurzus kerekedett, és állítom, hogy azt követően indultak be a kínai–magyar irodalmi kapcsolatok. Itthon gyorsan Kína-szakértőnek könyveltek el, és engem jelöltek ki, hogy tartsak előadást a pár napra nálunk összegyűlt száműzött kínai íróknak. Így ismerkedtem meg Maurus Young, Párizsban élő kínai újságíró-költővel, a szervezet későbbi elnökével. Részt vettem pár kongresszuson Indiában, Mongóliában, Izraelben, ezt követően 2010-ben, Tajvanban beválasztottak az elnökségbe. Most annyi történt, hogy kihalásos alapon előrébb léptem, így lettem második alelnök. A különbség látszólag elhanyagolható, viszont nekem mégsem az, mert az útiköltség nagyobb részét így már a szervezet állja, ami a mostani árak mellett fontos tényező. A legutóbbi kongresszust Ecuadorban tartottuk, tavaly októberben. Furcsa lesz a szó, de felemelő érzés volt a pandémiás időszak után ismét találkozni a régi költőbarátokkal. Képviseltette magát szinte az egész latinamerikai költőtársadalom Mexikótól Argentínáig, jöttek Afrikából, Új-Zélandról, Indiából, de például Európából kevesebben a megszokottnál; Kínából vagy Mongóliából az ismert okok miatt sajnos egyáltalán nem. – Tavaly ősszel vetted át a boszniai Szerb Köztársaság idei Nemzetközi Irodalmi Nagydíját a balkáni állam de facto fővárosában, Banja Lukában. Ezzel párhuzamosan
