Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 4. szám - Kőrössi P. József: Hetven, hetvenegy (elbeszélések)
20 – Ez nem pipatórium – szól rám valaki. – Bocsánat, megfeledkeztem – mondanám, de már nem is törődnek velem. Nem fürdök. Csak az arcomról mosom le a nyolc becsületes órát. Itt a fürdőben csend van, pedig már készül az éjszakai műszak. Májusi, szombat esti, fizetésnapi csend. Az utcáról később behallik egy ballagó diáksereg nótázása. Kinézek. A sarki kocsmában várnak a többiek. Az első fizetést ott szokás elinni. Ketten tanuk nélkül 1. A lány valamivel hamarabb érkezett a sarokra, mint a fiú. Lényegében még egyikőjük sem veszi tudomásul, hogy fontosak lehetnek egymás számára. Aztán a fiú átnéz a szemközti oldalra. A lány visszanéz. Talán a villamost várják. Az is lehet, hogy nem. Nézik egymást. Mind sűrűbben néznek egymásra. Egészen biztos, hogy most már mind a ketten arra gondolnak, hogy a másik fel fog szállni a villamosra. A lány számára természetes, hogy nézik. A fiú mond is valamit. Szemmel mondja: akarlak. Valószínű, érti is a lány. De ez lényegtelen. Nem válaszol. Nem azért nem válaszol, mert nem lenne érdemes, hanem csak úgy. Ez látszik rajta. A fiú sem azért ütögeti a lábát az esernyővel, hogy felhívja magára a figyelmet, hanem mert van nála. És azért van nála, mert amikor kinézett az ablakon, esett. Később, indulás előtt ugyan elállt, de mégis magához vette. És most jó, hogy nála van, mert van mivel ütögesse a lábát. Aztán a tarkóját is ütögeti. Szintén a fenti okok miatt. Az nem érdekes, hogy tetszenek-e egymásnak vagy sem. Csak annyi érdekes, hogy mind a ketten egymást nézik, és ugyanarra gondolnak. A lány meg is kérdezi, hogy a villamost várja. Csak úgy, szemmel, ahogy a fiú kérdezett. A fiú nem érti. A lány nem kérdez még egyszer. Nem, nem dühös a lány. De ezentúl igyekszik nem arra gondolni, amire a fiú. És egészen biztos, hogy most már különböző dolgokra gondolnak. A fiú valószínűleg arra, hogy nem lesz eső, de azért jó, hogy van nála ernyő. A lány valami ennél lényegtelenebb dologra. Látszik az arcán. Mintha tudnák, mikor gondolnak ugyanarra. De ezt csak mi tudjuk róluk. A fiú tudja, amit csak mi tudunk róla, hogy a lány azt hiszi, ő most vagy vár valakit, vagy megy valakihez. A lány nem tudja ugyanazt, amit csak mi tudunk a fiúról. Hogy ők ketten, külön-külön miért állnak itt, az tulajdonképpen számunkra sem lényeges. Lehet, hogy semmit nem akarnak, és semmit nem akarnak egymástól. De az is lehet, hogy akarnak valamit egymástól, többet a semminél, de nem tudják mit. Vagy nem tudják, hogyan kell elkezdeni. Mikor nincsenek összhangban a gondolataik, a lány mindig tesz néhány lépést előre. És vissza is fordul. A fiú ilyenkor veregeti a lábát az esernyővel. A tarkóját is veregeti. Aztán ismét egymást nézik. Ekkor már bent van a villamos.
