Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 4. szám - Kőrössi P. József: Hetven, hetvenegy (elbeszélések)
21 Később megindulnak a villamossín két oldalán. Nem biztos, hogy tudják, hova mennek. (Mi tudjuk?) Vagy hogy egyáltalán mennek valahová. Csak úgy mennek. Lehet, moziba. A fiú az egyik, a lány a sínpár másik oldalán egyensúlyozva. Úgy néz ki, most már közömbösek egymás számára. 2. A lány – rendkívül lényeges – egy nagyon alacsony ágyon fekszik. Talán meztelenül. Vagy mégse. Semmi sem árulja el, hogy gondolkozik. A fiú hálókabátban hozza be a kávét. – Ki volt az a nő az állomásban? – kérdezi a lány. – És a te srácod? – Van róla fényképed? – Van. – Mutass egyet! – Éppen most? – Igen, csak most van jelentősége. A fiú legalább egy tucat képet dob a nagyon alacsony ágyra. – Te mindig így és ilyenkor szoktad? A lány dühösen félredobja a képeket. – Fordulj el, légy szíves, fel akarok öltözni. Hiába fordul el a fiú. A lány nem mozdul. – Most itt hagyhatnálak. – Itt. Igen, tudom. Ne haragudj, nem akartam. – Nem kell elhinned, de rajta és rajtad kívül senkivel nem voltam így. A fiú cigarettával kínálja. A cigaretta itt csak amolyan mellékkellék. A fiú tudja, hogy a lány is tudja, hogy ez nem egészen van így. – Feleségül vesz? – Azt akarja. – És te? – Én még nem akarom. Még nem akarok anya lenni. – És ő mindenáron gyereket akar? – Nem mondta. De miért kell ezt nekünk megbeszélnünk? – Te is kérdezhetsz, ha akarsz. – Akarok – mondja a lány indulattal. Mintha erre a felszólításra várt volna. Mégsem kérdez semmit. Tudja, hogy az a másik lány is volt ebben a szobában, ezen a nagyon alacsony ágyon. És ez nagyon lényeges. Hogy tud valamit. – Különben neked igazad van – mondja a lány – Valaki ki kell töltse bennünk azt az űrt, amit egy másik maga után hagyott.
