Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 4. szám - Kőrössi P. József: Hetven, hetvenegy (elbeszélések)
14 Az irodában egy szánalmasan elcsigázott fiatal nő pislogott rám. Ráébredtem ötletem piacra dobásának kiváló lehetőségeire. Azonkívül, hogy a tisztviselőnő álla kétszer leesett, semmi sem történt. Először akkor koppant, amikor megmagyaráztam neki, hogy ez az iroda olyan színház, ahol Otellót hirdetnek és szünetet adnak elő egész évben. Ő, a tisztviselő pedig ebből az előadásból a Desdemona szerepét kapta. Erre még mosolygott is. Valahol láthatta ezt az előadást. És hangosabban koppant másodszor, amikor kijelentettem, hogy én vagyok az első néger, aki azzal kísérletezem, hogy beülök fehérek mellé a szaunába. Persze arra magamtól is rájöhettem volna, azért ül itt, hogy ne értsen az egészből semmit. – Elnézést – tértem a lényegre illedelmesen –, nem ezért jöttem. Egy elhalálozási hírt szeretnék közzétenni az újságban. Arcom, éreztem, kifényesedik, mint az üveggolyók a Pásztor testvérek zsebében. Homlokomon verejtékcseppek gurigáznak. Két lehetőség között választhattam: testvér vagy barát. Eredményes töprengés után a hatásosabb, de könnyebben kivitelezhető ikertestvér mellett döntöttem. Ez megrendítőbb, nem nézhetnek hülyének az emberek, a zsebemből előkotort személyi igazolványommal könnyen igazolhatom őt. Mást nem kért az elcsigázott. Mégis a közöny, amivel a történetet előadtam, az bosszantott a legjobban. Eltökélt szándékkal ugyanis rémhírmellékleteimet egy hivatalos ügyben érvényesítettem. – Maga egyetemista? – kérdezte később. – Miből gondolja? – Abból a trükkös modorából. – Igen – hazudtam a költők természetességével. – Én már annak születtem. Egyrészt ezért vagyok néger kizárólag a fehérek között. Láttam az arcán, hogy a Himalája körvonalait véli felfedezni rajtam. Ami még nem azt jelenti, hogy valamikor is alpinista lehetett volna. Tetszett nekem ez a nő. Már csak azért is, mert én is tetszettem neki. Erre az adott helyzetben a hülye is rájön. (Hát még egy néger, akit csináltam magamból ebben az icipici kis szaunában.) – Magának viszont jól állna az élet, ha magára öltené. Még biztosítania sem kellene. Rám hunyorított. Sejtem, mit érezhetett. – Van életbiztosítása? Erőltetett humorán átérzett, mennyire szeretett volna ő is hozzám hasonló néger lenni. – Nincs – feleltem. – Mint ahogy születési iparengedélyem sincs. Tudtam, hogy elszégyelli magát. De ez engem már nem érdekelt. Az ajtón kívül pedig rájöttem, miért nem adatik meg minden fehér bőrűnek a színes bőrű felsőbbrendűség.
