Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 4. szám - Kőrössi P. József: Hetven, hetvenegy (elbeszélések)
10 Kőrössi P. József Hetven, hetvenegy Románia több magyarok lakta városában az 1950-es évek legelején irodalmi társaságok szerveződtek, Nagyváradon az Ady Endre Irodalmi Kör, az „Adykör”. Ma önképző körnek mondanánk, de elsősorban nem az volt. Sokkal inkább fórum, a nyilvánosság szűkös kereteit évtizedeken keresztül feszegető, azokat gyakran tágítani képes „hangos folyóirat”, amelynek szervezői, szerzői és közönsége a „szeku” szeme előtt, a nyári hónapokat leszámítva, heti rendszerességgel, péntekenként 18 órától ülésezett. Versek, novellák, regényrészletek hangzottak el, az eseményekről hírt a nagyváradi napilap, a Fáklya adott, alkalmanként tudósított is. A több mint fél évszázados fennállás alatt számos költő, író, irodalmi teoretikus, helytörténész, publicista előtt nyitotta meg azt a kifutópályát, amely aztán vagy vezetett (a) Valahovába, vagy sem... Nemcsak indított és futtatott, de be is fogadott: Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Csíkszeredából, Erdélyből, Bánátból és Partiumból – ma már az irodalom-, a filozófia-, a társadalomtudomány történetében számontartott, akkor még csak „kóstolgatható” szerzőket. A „kör” dokumentumai, kéziratok, jegyzőkönyvek egyebek nem olyan rég kerültek elő és ezek teljes körű feldolgozása előtt számos, ez idáig azóta sem publikált művek is felbukkantak. Én magam Szűcs László, a társaság egyik korábbi vezetőjének, a mai Újvárad főszerkesztőjének köszönhetem, hogy összesen öt, 1970–71-ben írt, tizenhét–tizennyolc éves koromban, az Ady Körben felolvasott és megvitatott novellám visszakerült szerzőjéhez, hozzám. Alább következnek, ők azok. Az írógép elütéseit, a helyesírási hibákat javítottam. Talán korom – ha van! – életérzésének sem teljesen feledhető dokumentumai... (K.P.J.) A gyerek Összehordott minden valamire való széket, amit a lakásban talált, és körberakta a nagyobbik szoba közepén. Eleinte csak egyedül játszott, mintha cirkuszi pódiumon lenne, annak is a közepében. Énekelt, tapsolt és büntetett. Nem is cirkuszosdit játszott, inkább nagycsoportos óvodásat. Egy idő után, amikor megunta, leült az anyja fésülködőasztala elé, a tükörrel szembe. Kibontotta ritka szőke haját. Fésülködött. Ringatta magát. Forgolódott. Mutogatta magát saját magának. Belelépett anyja papucsába, és amikor a hajával elkészült, és úgy gondolta, már elég felnőttnek néz ki, kiment a konyhába a nagymamáért. A nagymama azonban unalmas játszótársnak bizonyult. Nem tapsolt ritmusosan, és hamisan énekelt. A gyerek elégedetlenkedett, gyakran türelmetlen hangon rendre is utasította a nagymamát. Este, amikor azok hazaértek, a szüleit is bevonta a játékba.
