Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 4. szám - Kőrössi P. József: Hetven, hetvenegy (elbeszélések)
11 – Üljetek le gyerekek – mondta a gyerek. – Énekeljetek velem együtt. Valamennyien énekeltek. – Tapsoljatok – adta ki a következő utasítást. És valamennyien tapsoltak. De a nagymama tapsa fáradt, öreges volt, gyakran lekéste a gyerek diktálta ritmust. Semmi vidámság. Hiába igyekezett, kilógott a többiekéből. – Aki eltéveszti, azt megbüntetem. A szülők jól szórakoztak. A nagymama is. A nagymama nagyon elszégyellte magát, amikor a gyerek már sokadjára utasította rendre. Félszemmel az anya kezét figyelte. Így is késett legalább egy-két ütemet minden alkalommal. A gyermekdalok szövegére sem emlékezett pontosan. A gyerek azt mondta a nagymamának, álljon fel, aki nem tud énekelni, állva marad. Karba tett kézzel, előretolva jobb lábát, türelmetlenül figyelte a felnőttek játékát. Nem tetszett neki. – Most mindenki álljon fel – mondta –, játszunk valami mást. Álljatok körbe, fogjátok meg egymás kezét, és csináljátok utánam. A gyerek a sor élére állt, és dallam ritmusára elindult. Körbe a székek mellett. „Dombon törik a diót, a diót, Rajta, vissza mogyorót, mogyorót...” A végén le kellett mindenkinek guggolni. A nagymama nem tudott leguggolni. Csak a térdét hajlította meg, azt sem egészen. És még így is fájdalmasan torzult el az arca. A gyerek ekkor még nem vette észre, de rövidesen a kör közepére állt és szembesült a turpissággal. Mikor odakerült a sor, a nagymama ismét csak nyögött, sehogy sem tudott leguggolni. A gyerek melléje ment, testével ránehezedett a hajlott nagymamára, és erőszakkal guggolásra akarta kényszeríteni. Sehogy sem sikerült. Ezen a két szülő is jól szórakozott. – Megbüntetlek – kiáltott a gyerek a nagymamára. – Tessék a sarokba menni és letérdepelni! Nem tűröm a makacsságot! A gyerek kivételével valamennyien elkezdtek nevetni. Összevissza csókolták a gyereket. Nem gondolták, hogy komolyan beszél. – Menjen a sarokba és térdepeljen le – kiáltotta ismét. A szülők még jobban nevettek, és a nagymama azt mondta, nagyon ügyes ez a gyerek, azért dicséri, mert az ő nevelése, de már ne nevessenek, mert ő nem bírja szusszal a nevetést. Még nem találkozott a gyerekhez hasonló tehetséggel, neki elhihetik. Mit tudtok ti arról, ami ebben a szobában történik, ugye, fiam? A gyerek toporzékolt. – Miért nem térdepel már le? Azonnal térdepeljen le! Makacs, mint egy szamár, de én letérdepeltetem. A szülők ekkor megijedtek a gyerek kitartóan követelőző hangjától, meg attól, hogy nem tudták, mi zajlik a szobában, amiről a nagymama beszélt. Az apa rászólt a gyerekre: a nagymama nem tud letérdelni, és a játéknak ma estére vége.
