Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 3. szám - Burján Ágnes: A jelenlét temploma (Acsai Roland: Góré)
98 Burján Ágnes A jelenlét temploma Acsai Roland: Góré Könnyű vagy nehéz-e a dolga annak a kritikusnak, aki olyan költői pályaszakasz és lírakötet értékelésére vállalkozik, amelynek elemzését már maga a szerző is elvégezte? Acsai Roland Kortárs Online-on megjelent esszéje (Mi dalol a Góréban) – amelyet mestere, Tandori Dezső emlékének szentelt – nem pusztán legújabb verseskötete, a Góré értelmezéséhez kínál kulcsokat, költői paradigmaváltását, a szabadversektől való elfordulását is kommentálja. Akárcsak Tandori, Acsai is gondot fordít pályaképének saját kezű megrajzolására, és a kritikai megközelítés legtermékenyebb módjaira is rámutat. E szerint „[m]inden költői művet a tartalom és a forma alapján kéne elsősorban elemezni, és nem (nyelv)filozófiai, szociológiai, történelmi vagy nyelvészeti szempontból, mert ezek már többedleges szempontok”. Nem vitatom a szerző e kijelentését, mi több, a költő azon kívánalmának is igyekszem eleget tenni, „hogy a verseskötetről író kritikus [...] jól értsen a verstanhoz”. Jóllehet ebbéli motivációm elsősorban nem a műhelyesszének köszönhető, sokkal inkább magának a mű-helynek, a Góré nak, amit a magam részéről a 2022-es év igencsak sikerült (szöveg)építményének tartok. Acsai kötete ugyanis – a változatos ritmikai formációk és verstechnikai megoldások ellenére, vagy épp azok hatására (?) – úgy bilincseli magához olvasóját, ahogy a jó regények szokták: A versek mint a 20. század utolsó harmadából és az alkotás jelenéből származó emlékdarabok, és mint a régiség formakincsét őrző lenyomatok, elérik, hogy a bennük (újra)teremtett valóság az olvasó személyes valóságává váljon. Ennélfogva a kötetcímadó vers harmadik sora (mint a könyv paratextusa) a teljes műre értett érvényes kijelentésként változtatja a Góré t szakrális hellyé: „A kukoricagóré / az udvar gótikája. / Templom, a múlté” (37.). Hogy milyen poétikai eljárások révén hajtja végre a kötet ezt a transzcendentális fordulatot, annak járunk az alábbiakban kritikai „tekintettel” (Starobinski) a végére. A Góré tartalma (tematikája) és formája felől tekintve is a múlt temploma. Már csak azért is, mert a versek annak a nagyon is tudatos, nem (csak) személyes indíttatású intenciónak tesznek eleget, hogy az alapvető, klasszikus „versformákat megpróbálják visszahozni a modern líra homlokterébe, hogy megmentsék ezeket az eltűnéstől” – olvashatjuk a műhelyesszében. (E perspektívából a csöves kukorica tárolását szolgáló építmény címbe emelése akár önreflexív gesztus is lehet, ha figyelembe vesszük annak a Földközi-tenger mellékéhez kötődő, ókorig visz szanyúló múltját.) A pályája nagy részében a szabadvers jegyében alkotó szerző nemcsak saját költészetére vonatkoztatva látja e versformát elhasználtnak, hanem
