Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 2. szám - Varga Imre: Tóth László: Hagyomány és identitás
107 Václav Havel Távkihallgatás át olvasva gondoltam szomorúan arra, mennyire hiányzott a (cseh)szlovákiai magyar társadalomban vagy irodalomban a szolidaritás. A megosztottság, az elszigeteltség, a besúgások, a gyávaság, a belügyi zaklatások, a vályúharc lehetetlenné tette az összefogást. Az ismeretlen Grendel Lajos már a kortársunkról szól. Mélyen egyetértek Grendelnek azzal a megállapításával, hogy az irodalomban „nem szabad, hogy legyenek kánonok és előírások, mivel nem a hasonlóság, nem az egyformaság tesz érdekessé egy irodalmat, hanem a különbözőség, a sokszínűség, az eredetiség”. Grendel itt elsősorban vitatkozóként szerepel. S egy szlovákból (Tóth László által) magyarra fordított írása, A Nobel-beszéd e igazi csemege. A Revue Aktuálnej Kultúry kéthavi folyóirat ugyanis 1996-ban felkért néhány írót, hogy írják meg előre Nobel-beszédüket, hogy a szlovák olvasók már a Svéd Királyi Akadémia tagjai előtt megismerhessék őket. Erre Grendel megírta a maga parodisztikus-ironikus írását, s ezt teljes egészében közli a kötet. Van-e vagy nincs-e szlovákiai magyar irodalom? Vannak-e „újarcú magyarok”? Van-e hagyományfolytonosság? Vagy megint megtörött a hagyomány? S hogy hangzik ma a kollektív bűnösség, a személyi kultusz, a nyelvtörvények, a kettévált kisebbségi irodalom után Győry Dezső 1927-es vallomása? „ Hiszek egy Kisebbségi Géniuszban – írja a szerző, majd határozott programot ad a megalkotott allegorikus figura szájába –: S ahogy ti ilyen kisebbségi lélekre tesztek szert, ezt a lelket plántáljátok át az egész magyarságba. Ti Szlovenszkón, Erdélyben vagy a Vajdaságban – az összmagyarság Európában: egyformán kisebbség vagytok. Új élet kell a magyarságnak. Nagy magyar reneszánsz. Akkor megválthatjátok a világot. Új Messiást adhattok a világnak: a földi élet Messiását. A jövő Messiását. Ezt jelenti a Kisebbségi Géniusz. Vallom és hiszem. Én prédikálom szóban, cikkben, versben. Küldetése van a magyarságnak Európa népei között. Küldetésem van a kisebbségi magyarok között. Küldetésem van: parancsom, utam. Nem alkudhatom. Nem kell szeretnem, nagyon kell gyűlölnöm! Ó, végzetes szép »szent elfogultság!«” Van-e még ilyen küldetés? Nem tudom. A nyitott határok, az átjárhatóság a hagyományos kisebbségi támogatottságot is erősíthetik. A szlovákiai déli járások magyarjainak apátiája, a népességcsökkenés, a központok hiánya, a szétszórtság, az irodalmi-művészeti élet megváltozása viszont, vagy a nyelvromlás, az időnkénti nacionalista fellángolások a kisebbségi teret szűkítik be. Az élet mintha könnyebbé, szegényesebbé, olcsóbbá vált volna. S nem csak északon. Az identitásunk pillanatról pillanatra megújuló tapasztalat, nincs végső, fogalmi válasz, hogy az egyén, közösség valójában kicsoda s micsoda? A politikai, társadalmi, művészeti, irodalmi, lélektani körökön túl ez a transzcendens rétegekhez is elvezet. Az igazi válasz a mélységből, határtalanságból fakad, vagy maga a határtalanság. Kisebbségi identitás és határtalanság?
