Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 2. szám - Varga Imre: Tóth László: Hagyomány és identitás
105 Ekkortól nevelődik fel az a fajta magyar, akiről Száz Pál azt írja, hogy mindenhol otthon van, de mindenhol idegen. Tóth László kötetében A kíváncsi gazda címmel terjedelmes írás foglalkozik Szent-Ivány Józseffel, az irodalom- és közösségszervezővel. A csehszlovák állam az általa bekebelezett magyar területeken „adminisztratív eszközökkel akadályozta meg a néptöredék nyelvi, kulturális-szellemi és gazdasági autonómiájának kiépítését”. A magyar könyvek, folyóiratok behozatala tilalmát Csehszlovákiába csak 1928-ban oldották fel. Gyakoriak voltak a kiutasítások, az állampolgárság-megtagadások, s így a Csehszlovákiához került magyarságból, a középosztály jelentős része, mintegy száznegyvenezer ember kényszerült elhagyni az országot. S jöttek az emigránsok, akik a magyarországi fehérterror elől menekültek északabbra. Sokszor ütközésbe kerültek a helyi műkedvelőkkel, régies eszményeket követő verselőkkel, írókkal, lapszerkesztőkkel. S az emigránsok és a dilettánsok küzdelmében Szent-Ivány József nagybirtokos és tollforgató lapalapításokkal s a Szentiványikúria létrehozásával próbált megteremteni olyan egységfrontot, ahol minden tehetséges író érdekvédelmet kapna. Kísérlete, hogy egy táborba tömörítse „a különböző pártállású és világnézetű írókat a tiszta irodalmiság jegyében” kudarcot vallott. A szélsőbalosok, mint Fábry, Földes és Forbáth, de a szélsőséges nemzetiek (a szockerek) is bojkottálták ezt a vállalkozást; sőt Fábry Zoltán még a későbbiekben sem ismerte el Szent-Ivány próbálkozásának fontosságát. Izgalmas Tóth László Fábry-tanulmánya, Az őrhely megszólal . Megdöbbentő, hogy a koronként szélsőségesen baloldali, korlátoltan kommunista Fábry ezt írja Naplójában 1948 februárjában: „Egyetlen totalitásnak van értelme: a kereszténységnek, mert ez befogja az eget és a földet egyformán, és a kezdőpont és a végpont egy: Isten. Befogja az embert testi térben és lelki, szellemi dimenzióban és időben. Épp ezért mindenütt jelenvaló és ezért totális. És még valami: nem kirekesztő totalitás – tehát hatalom, de befogadó – tehát szeretet, mely lényegében és lényegéből ad, és nem vesz.” A Bábel tornyában liftboy t a Tóth László válogatásában és szerkesztésében meg jelenő hasonló című kötet előszavaként olvastam először, amelyben Forbáth Imre verseiből, esszéiből, tanulmányaiból, leveleiből és aforizmáiból adott válogatást. Itt az előszónak kicsit más a hangzása, de jó helyen van. Ennek szinte folytatásaként magánéleti apróságokat, irodalmi háttér-információkat is ad az „...Annyi forró láz gyümölcse” című írásban, amely Fábry Zoltán és Forbáth Imre levelezéséhez csatol kor- és kórtörténeti adalékokat. Keveset tudtunk, keveset tudtam a pozsonyi magyar és polgár Peéry (Limbacher) Rezsőről s a korabeli magyar többségű városról. A leendő író gyermek- és kamaszkoráról, a Kiskárpátok magyar cserkészcsapatának lelkes tagjáról és az első írásairól kapunk a Hagyomány és Identitás lapjain alapos tablót. Néha
