Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 2. szám - Lengyel András: A szerkesztő Ignotus Pál (Adatok és szempontok a Szép Szó történetéhez)
26 lett), s vitás esetben többségi szavazás döntött. Hatvany mint anyagi támogató bizonyos kontrollszerepet is kapott, a kiadó pedig Cserépfalvi lett. (A Megállapodás szövege: PIM JA 574., közölve: M. Pásztor 1975: 274.) Ez a személyi szerkezet felemás eredmény volt József Attila szempontjából. A megállapodás azt jelentette, elérte célját, megszületett a folyóirat, amelyet meg akart indítani. Ugyanakkor az irányító grémiumban törpe kisebbségbe került, maradéktalanul talán csak Cserépfalvi Imrére számíthatott. És elszámította magát. Hogy Ignotus liberális, Hatvany pedig konzervatív, az eleve tudható volt. Velük igyekezett is rendezni viszonyát – a róluk írott „ismertetései”, egyebek közt már ezt az elvi tisztázást is szolgálták. Mindkét kritikája egyféle modus vivendi nek is tekinthető. Ám amikor, bizonyos előzmények alapján azt hitte, hogy Fejtő mint „szocialista” vitás esetekben az ő támogatója, szövetségese lesz, tévedett. Nem számolt Fejtő ambícióival, „nyomulásával”, márpedig Fejtő céltudatos karrierépítő volt, József Attilától Ignotus Pálon át Babitsig mindenkit eszerint ítélt meg és használt föl. (Gyarmati Fanni jegyezte föl naplójában, hogy hogyan helyezkedett, és „árulta el” például Radnótit is, amikor Babitstól remélt elismerést.) Nem véletlen tehát, hogy a szerkesztőségen belüli véleménykülönbségek során inkább Ignotus Pálhoz, vagy/és Hatvany Bertalanhoz igazodott, mint a náluk jóval nagyobb formátumú, de „betegsége” (pszichikai állapota) miatt „megbízhatatlan” és rapszodikus költőhöz. És ez nem, vagy nem csak „származási” kérdés volt, bár az azonos szociokulturális hagyomány értelemszerűen egyfajta algoritmusként alakította a közös viselkedési stílust is, a „természetesség” észlelése inkább egymással, és nem a goj jal hozta közös nevezőre. A döntő az okos és élelmes Fejtő esetében nyilván az volt, hogy a József Attilától átvett feladatkörök teljesítése nemcsak némi pénzt hozott a konyhára, de befolyását is megnövelte. „Nélkülözhetetlenné” tette. (Ignotus Pálnak, az elfoglalt újságírónak egy csomó mindenre nyilvánvalóan nem volt ideje.) Fejtő tehát egyre inkább a szerkesztőség meghatározó figurájává nőtte ki magát. S szerepe megnövekedése, magatartása azért vált problémává, mert ő, bár okos és tehetséges irodalmár volt, okosabb például, mint az ifjabb Ignotus, csak egy jó orrú ideológus volt, és nem érzékelte József Attila szellemi státusát. Márpedig a költő, mint elméletileg is képzett gondolkodó, aki rendelkezett a költészetben összesűrűsödő érzékenység és kifejezőerő adományával is, mélyebb és összetettebb valóságkép birtokában volt, mint ő. Olyasmit is észlelt vagy alkalmilag kiszámított, amelyet Fejtő akkor még sejteni sem sejtett. Ez a személyi szerkezet tehát egy látens ütközőpontot jelentett a szerkesztőségen belül. József Attilát be lehetett szorítani a „házi költő” karanténjába. Mindez 1935 végén, ʼ36 elején persze legföljebb sejtelemként mutatkozhatott meg, s a lapalapítás láza az ellentéteket még nagyrészt elfödte. A Szép Szó első száma így 1936. február végén rendben meg is jelenhetett. Sőt mindjárt, még márciusban „második kiadást” is kellett belőle nyomtatni. 1936
