Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 2. szám - Lengyel András: A szerkesztő Ignotus Pál (Adatok és szempontok a Szép Szó történetéhez)
25 elfogadhatatlannak. Úgy ítélte meg, ebbe az Új Szellemi Frontba „fasiszta és náci eszményképek” is vegyülnek, s a csatlakozó írók révén ezek az eszmék hamis igazolásra tesznek szert, és fölgyorsul terjedésük. (Vö. például a Brassói Lapok nak adott 1936. július 3-i interjújával is. KJA 1987. I. 416.) Az ifjabb Ignotusnak a fasiszta és a náci eszményképeket megkülönböztető gesztusa tárgyilag pontos (csakugyan létezett ez a kettősség), másrészt – árulkodó. Ez bizony már eléggé egyértelmű utalás a náci antiszemitizmusra. És ezzel, akarva-akaratlan, elismerte, az összefüggés számára igencsak érzékeny összefüggés volt. A rasszizmus, kivált annak náci változata, természetesen nem csak zsidó szempontból jelentett veszélyt; ma már tudjuk, a hitleráj ezzel egész Európát föl dúlta. De zsidó szempontból ez fokozottan veszélyes tendenciának számított. Az Endlös ung később nagyon nagy erővel demonstrálta ezt. Az pedig, hogy József Attila azok között volt, akik határozottan kiálltak az írói segédletű gömbösi kísérlet ellen, mindenképpen jelentősen közelítette őket egymáshoz (tudniillik a költőt és az ifjabb Ignotust). A zsidó értelmiségnek mindenképpen szövetségesekre volt szüksége e küzdelemhez. Jelenleg, forrásadottságaink miatt, nem tudjuk eldönteni, Ignotus Pál meggyőzésére elegendő volt-e a költő e két cikke, s az ezek kapcsán folytatott személyes eszmecseréik. De tudjuk, a közös ismerősök között is legalább két olyan barát volt, akik mint közvetítők, hitelesen erősíthették ezt az elfogadást. A cionista Hatvany Bertalan, és a szintén zsidó identitású, szocialista Fejtő Ferenc. Ők, mint a Szép Szó körüli közös munka retrospektíve is valószínűsíti, ennek az együttműködésnek az elősegítői voltak. A döntő azonban, úgy gondolom, alighanem maga a lapterv, azaz egy antirasszista és szabadságpárti értelmiségi „ellenkoalíció” tervének fölvetése lehetett. A Nyugat hajdani alapító főszerkesztőjének fia számára ez, a pragmatikus hasznon túl, érzelmileg is igen vonzó opció volt: az apai szerep megismétlésének lehetősége. (Egy ellenlap terve egyébként már április 29-én fölmerült, de ezt még a másik Hatvany, Lajos finanszírozta volna, és az öreg Ignotus lett volna a szerkesztője [Radnótiné 2014. I. 39.], majd június 5. után a Gál István-féle Apolló átalakítá sának terve is fölmerült [ÖTC 2018. II. 1003.], de ezek rendre meghiúsultak.) József Attila tervének sikere nem utolsósorban személyes kreativitásában és szervezői dinamizmusában keresendő. Az ő lapja ugyanis egy új, még le nem harcolt, ambiciózus generáció lapja lett, és nem az öregeké. Mecénása pedig a másik Hatvany, Bertalan lett. Ez, mármint a Szép Szó tehát egy másféle koncepció másféle realizá lása volt, mint az „öregek” terve. A Szép Szó kiadásáról kötött Megállapodás ra 1935. december 27-én került sor. Az értekezleten Ignotus Pál és József Attila mellett Fejtő Ferenc, Hatvany Bertalan és Cserépfalvi vettek részt. A két szerkesztő Ignotus Pál és József Attila lett, a lapot azonban egy háromtagú szerkesztőbizottság szerkesztette (a harmadik tag Fejtő
