Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 12. szám - Két beszélgetés Orosz Istvánnal – az Apakönyvről
59 is, hogy minek kudarcélménnyel indulni, mert bölcsészetre úgysem juthatnék be olyan curriculum vitae-vel, amelybe bele kellett írni, hogy az apja egy börtönviselt ember. De az Iparművészeti Főiskolát, amely Budapesten egy külvárosi iskola volt, ahol rajzolgattunk, és ahol olyan komoly hatással nem lehetett az ember a társadalomra, meg lehetett jelölni, és oda föl is vettek. – Nagyon érdekes a munkádban, és rendre vissza is köszön, hogy édesapád, aki az Eötvös Collegium tagja volt, olyan értelmiségi elithez tartozott, amelyik végigkísérte az életét, a barátságait, a munkahelyi kapcsolatait, és hogy ez a tény mennyire meghatározta a későbbi életét is, még úgy is, hogy nem Pesten tudott elhelyezkedni. Mennyire volt elégedett azzal a pályával, amit végül megfutott? Kecskemét szeretett, elismert tanára volt, végül Apáczai Csere János-díjat3 is kapott, igaz, már jó későn, de még a rendszerváltás előtt. Rengetegen tisztelték, becsülték, de időnként érezni lehet a memoárjában leírtakból, hogy úgy érzi, egy egyetemi karrier kijárt volna neki? OI: ’56 előtt állandóan erről írt, a barátaival erről levelezett. Föl akart kerülni Pestre vagy Szegedre akart kerülni. Szegeden az egyetemen tanított is egy darabig, de elsősorban a lakáshelyzet miatt nem tudott odakerülni. Tehát nyitva lett volna előtte az út, de gyakran írja a leveleiben – legtöbbet egy Nagy Miklósnak, a neves Jókai-kutatónak, aki az Eötvös Collegiumban a szobatársa volt, és később, nemcsak a memoár és a naplók, hanem a Nagy Miklós-levelek alapján is nagyon sok részlet rekonstruálható volt –, hogy Pestre akar kerülni, és nagyon sok volt Eötvös collegista barátja dolgozik is ezen. Állást tudnának is neki szerezni, de a lakás megoldhatatlan, és az, hogy ne tudjon fölköltözni, abban már én is szerepet játszottam, mert egy feleséggel még mobilisabb az ember, de ha van egy gyerek is, akkor már nehezebb elköltözni. Úgyhogy az egyik ok talán én voltam, hogy Kecskeméten maradt. Kedves kecskemétiek, be kell valljam, olyan nagyon nem szerette ő Kecskemétet az első időkben. Nota bene, a kecskeméti reformátusokhoz járt, aztán amikor az első bécsi döntés (1938) értelmében Kárpátalja visszakerült Magyarországhoz, ami az ő szüleinek a szülőföldje volt, akkor rögtön elküldték a nagyszülőkhöz Beregszászba, hogy ott járjon tovább gimnáziumba, így a felső gimnáziumi osztályokat Kecskemét után már Beregszászban végezte. Ott érettségizett, és Beregszászról jelentkezett az Eötvös Collegiumba. Tulajdonképpen komoly kecskeméti gyökerekkel rendelkezett, majd amikor tanári diplomát kapott, illetve ledoktorált, egy pesti iskolát jelölt meg, hogy oda menne tanítani, és a Kecskeméti Református Kollégiumot, de egyiket kapta meg, hanem a piaristákhoz küldték el, így a Piarista Gimnáziumban kezdett tanítani Kecskeméten ’48-ban. ▼ 3 Az Apáczai Csere János-díj 1973-ban alapított, az oktatásügyet felügyelő miniszter által adományozható szakmai elismerés pedagógusok és főiskolai, egyetemi oktatók részére, kiemelkedő oktatási-nevelési-gyógypedagógiai munkájukért, valamint a pedagógiai gyakorlatot segítő kiemelkedő tudományos tevékenységükért.
