Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 12. szám - Pikó András Gáspár: Az énképzés módozatai Bereményi Géza Vadnai Bébi című regényében (II. rész)
48 ször a múlt iránti rendkívül intenzív érdeklődés által nyilvánul meg: „[h]irtelen, minden előzetes feltevés, elhatározás nélkül Dobrovics a tegnapban találta magát azon a tavaszon. Mint aki elszökött saját életéből.” (55.) Ez az irányultság ekkora hangsúllyal itt bukkan fel először, noha az első fejezet már tartalmazott néhány utalást és említést: a „Tegnap” kutatása a lányok családi történeteiben és „kortársak emlékkönyveiben” (23–24.) rögtön a titkos írói ambíciók és munkamódszer leírása után szerepel. Kevésbé explicit, de ugyanilyen jelentős – és szintén az íráshoz kapcsolható – példa Ajvázzal folytatott sorsfordító beszélgetése a regény első lapjain. Első mestere itt bevallja neki, hogy disszidálni fog, saját kötete megjelenését letiltotta, viszont Dobrovics novelláit eljuttatta a kiadójának. Mindezt egy busz hátuljában állva, hátrafelé kinézve beszélik meg – ez a tömegközlekedési jármű átmeneti, heterotopikus kívüliségét és a múltra fókuszálás, hátratekintés alapállását társítja a regény egyik fő cselekményszálának elindulásához. Az autóbuszt Marc Augé az általa szürmodernitásnak nevezett korszak egyik „nem-helyeként” határozza meg az „az emberek és a tárgyak gyors helyváltoztatásához szükséges” létesítmények, közlekedési eszközök, bevásárlóközpontok és menekülttáborok17 között. A hellyel, vagy antropológiai térrel szemben a nemhely „sem identitást, sem viszonyokat, sem pedig történetiséget nem implikál”18, és az antropológiai terek „szerves társadalmiságával” ellentétben „magányos szerződéses viszonyokat” hoz létre. A teljesen soha meg nem valósuló nem-helyek, és a teljesen soha el nem tűnő antropológiai terek mátrixában „az identitás és a viszony zavaros játéka szüntelenül újraíródik”.19 Az a tény, hogy Ajváz és Dobrovics életük sorsfordító eseményeit egy busz utasterében, utasokként beszélik meg, a szöveg elidegenítő intencióihoz igazodó poétikai szükségszerűségnek tekinthető. Természetesen ez nem a baráti, mester-tanítvány viszony felülírását jelenti egy névtelen és efemer utastársi viszony által: első fokon kettejük – valamelyest közös platformú – identitása tünékeny, újra- és újraíródó jellegét hozza kontrasztba a korabeli Budapest miliőjéhez, a név szerint említett Rákóczi úthoz viszonyítva. A köztük lezajló beszélgetés életük lényegi változásairól, énjeik és egymáshoz való viszonyuk újabb átalakulásáról szól: a busz mint helyváltoztató jármű szimbolikája már Ajváz disszidálását, Budapestről és az írói szerepből való távozását is előrevetíti, Dobrovics számára pedig mindezek megöröklésének helyszínévé válik. Ajváz a buszon vesz búcsút Dobrovicstól: közvetlenül ezután kiderül róla, hogy erdélyi örmény származású, akik „[m]indig továbbmennek mindenhon▼ 17 Marc, Augé: Nem-helyek. Bevezetés a szürmodernitás antropológiájába. (ford.: Fáber Ágoston) Műcsarnok Nonprofit Kft., Budapest, 2012. 18 Augé, i. m. 19 Augé, i. m.
