Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 12. szám - Pikó András Gáspár: Az énképzés módozatai Bereményi Géza Vadnai Bébi című regényében (II. rész)
49 nan” (13.) – tehát a karaktere eleve a busz által konnotált lokalizálhatatlanságot hordozza. Saját kötete letiltásának, valamint Dobrovics zsengéi kiadóba küldésének közlése által az írói szerep áthagyományozása itt teljesedik be. Az önéletírással, narratív identitással foglalkozó elméletek egyik alapvető elgondolása, miszerint a narratív én-megalkotás eleve visszatekintő helyzetet feltételez, szintén párhuzamba vonható a járműből hátrafelé kitekintő figurákkal. A buszból a Rákóczi útra látnak ki: a történetiség implikációja okán ez egyfajta hagyományra való visszatekintés képzetét is a jelenethez rendeli. A Rákóczi út szcenírozása a mozgó busz történetiséget konnotáló, statikus kontrasztjaként még az utazástoposz felé is megnyitja a jelenet interpretációs lehetőségeit – jóllehet, szűkszavúan és hétköznapi keretek között (a cselekmény a regény vége előtt, néhány rövid utalást leszámítva, egyszer sem hagyja el Budapestet). Augé az utazó terét a nem-hely archetípusaként jelöli meg, ami „[a] mozgás különböző világok egyidejű létezéséhez és az antropológiai hely, valamint a már nem antropológiai hely együttes tapasztalatához [...] hozzákapcsolja a magányosság és az „állásfoglalás” egyéni megtapasztalását”.20 A nyitójelenet előretekintést konnotáló „végeláthatatlan utcájával” szemben a hosszú, egyenes úton haladó buszból hátrafelé kitekintő alaphelyzet az út tényleges kezdetét: az írói-irodalmi szereppel együtt a magyar, budapesti történelmi hagyomány megöröklését jelenti. Ez a megfigyelő pozícióban felvett szerep az, ami a negyedik fejezet elejére az érdeklődés fokozódásával az idő kizökkenését, a főszereplő saját, megtapasztalt valóságának átíródását eredményezi. Az irodalmi fikcionalizálás is jelen van, jóllehet itt az írói szerep helyett elsősorban az olvasmányélmények szolgálnak alapként a múltban való elmerüléshez: a kiindulópont egy könyvekkel eltöltött nap, és az ennek kapcsán részletezett, gyerekkor óta meglévő olvasási szenvedély. Dobrovics ráébred, hogy igazán a „megszületése előtti időről” szóló könyvek érdeklik: a „Tegnap” pontosan ezt a jól körülhatárolható időszakot, az 1940-es évek első felét jelöli, tekintve, hogy a háború utáni, „Nulladik Évben” született. A szöveg itt kitér Dobrovics apjának rövid, fiának adott beszámolójára annak születéséről – ez az első alkalom, hogy bármilyen családi vonatkozás felbukkan Dobrovics karaktere kapcsán. Adott a párhuzam Bébi karakterének egy fejezettel korábbi felvezetésével: mintha a Dobrovics jellemzése az ő családi hátterének, különösen az apjával való szeretetteljes viszonyának leírásához igazodna. A téma – a múlt, pontosan a Bébi fiatalkorával egybeeső múlt kutatása – ugyanakkor azt a feltételezést is megengedi, hogy utólagos érvénnyel Bébi fiatalságának története is egy, Dobrovics által kikutatott történetnek tekinthető. Ez már előrevetíti az idősíkok egymáshoz való viszonyának összetettségét, valamint későbbi konvergálásukat. ▼ 20 Augé, i.m.
