Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 12. szám - Pikó András Gáspár: Az énképzés módozatai Bereményi Géza Vadnai Bébi című regényében (II. rész)
46 „Az a kettős ösztön, amely Bereményi regényének narrátorában működik, hogy szeretne is megjelenni könyvben, persze elsősorban saját könyvben, de ennek híján akár antológiában is, meg szeretné elhallgatni is, hogy megjelent, s ezért inkább a társaság által nem ismert néven, tehát álnéven publikál, kitűnően mutatja ennek a művészlétnek belső skizofréniáját (s történeti leírásként megrendítően pontos és hiteles is); ugyanakkor tágabb értelemben is magában hordja a művészlétnek egy nem kiküszöbölhetően súlyos problémáját: az autonóm alkotó írói személyiség és a kényszerűen kompromisszumra szorított, megjelenést kereső, kiadókra utalt, önmagának helyet s műve révén, akárhogyan nevezzük is, karriert kereső figura örök dilemmáját”16 Dobrovics novellája megjelenik, pedig a kiadói jelenetnek bármiféle megegyezés előtt vége szakad. A szöveg tartalmaz ugyan egy halvány utalást arra, hogy fizikai erőszakot alkalmazva kényszerítették, de végül nem derül ki, miért vagy hogyan egyezett meg a lektorral. A hivatalos, nyilvános világ, a hatalom szférája tehát már itt egyszerre rettegettként és vágyottként tűnik fel. A hatalom képviselője általi néven szólítás ennyiben az íróvá avatás újabb stádiuma is. A törzstagok viselkedése ugyancsak ezt az ellentmondásos jelleget hordozza: a polgári név és az írás tabui ellenére Felvinczy és Pasztelkó hivatalos nevükön szerepelnek, egyikük a „betiltott verseit” is magánál hordja, és a „provinciális próza strébereinek” kigúnyolása is egyértelmű irigy frusztráció által motivált. Dobrovics valószínűsíthetően lebukik, hogy ő a „szerájbeli tégla” szerző az antológiából, de ez ugyanúgy függőben marad, mint a kiadói jelenet vége: a szöveg nem tér ki rá, hogy a törzstagok egyáltalán hallják-e a nevét, és ha igen, mennyi jelentőséget tulajdonítanak neki. Itt is csak később, utólag vetődik fel, hogy a lebukás talán tényleg megtörtént: a következő fejezetben Ló kérdőre vonja, de ugyanazzal a levegővel a bagatellizálás és a jelentéktelenné tevés köznapi formulái felé tereli a kérdést. Ezzel Dobrovics küldetésének kettős, egymást látszólag kioltó és lehetetlenné tevő feltételei (érvényesülés, önazonosság és a barát identitásának tisztázása az íróság által, valamint az önazonosság és minden más elvesztése a hivatalos világgal megkötött kompromisszum által) elindulnak valamiféle feloldás lehetősége felé. A két esemény közötti időtáv szűkszavú összefoglalása, szövegbeli közelsége mintegy azonnaliként láttatja az azelőtt hatalmas jelentőségű tabu feltörését és szertefoszlását. Ajváz esetében Dobrovics egyszerre titkos és nyilvános íróvá avatása az átörökítés, hagyományozás képzete által válik összeegyeztethetővé; itt már az ▼ 16 Margócsy, István: „Azt te csak hiszed, Bébi...”, Holmi 26/5, 2014. május, 608–612.
