Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 11. szám - Pikó András Gáspár: Az énképzés módozatai Bereményi Géza Vadnai Bébi című regényében (I. rész)
65 Írás és íróság: énmegalkotás a megnevezés által Tarján Tamás több szereplő nevét is beszélő névként határozza meg: a „jó” Dobrovics, a (címszereplő polgári nevéből, a Vadnaiból kiindulva) „vad” Éva, az „idővel viaskodó, aszinkron és paradox létmódú” Doxa. Mi több, mindezeket egy referenciális, részben kulcsregény-olvasatot célzó gesztusként értékeli.14 Pogány Eszter az írás és identitás Vadnai Bébiben megjelenő összefüggéseit tárgyaló tanulmányában15 már ennek „poétikai sajátosságaira” koncentrálva vizsgálja a regény szövegét, a névadás, a megnevezés aktusát a könyv „kiemelt fontosságú” motívumaként meghatározva. A megnevezés, állítja, szorosan összefügg Dobrovics írói ambícióival. Tarján is ezen a vonalon határozza meg a könyv fő „egzisztenciális tétjét”, melynek kifejlődése és kifejtése két párhuzamos szálon halad a könyvben: hogy Dobrovics „barátjának ezek szerint mindeddig félreértett identitását tisztázza, a saját önmeghatározását pedig végre az írói pálya megkezdéséhez, vállalásához elégségesen elvégezze.”16 Etlinger Mihály az egész Bereményi-életmű egyik fő jellemzőjét ebben látja: „[a] Bereményi-művek visszatérő poétikai kérdése a megnevezés. A lényeges dolgoknak nevet, és ezáltal külön létet kell adni.”17 Noha a megnevezés gesztusa – az írással, írósággal összefüggésben – nem korlátozódik az önmeghatározási kísérletekre, sem a Dobrovics szociális környezetét képező emberekre, vizsgálódásom elsődleges tárgyát ezek jelentik. Dobrovics írói ambíciói és identitása a regény által elsőként közölt információk egyike. A nyitójelenetben az esőben sétál haza, és „[m]ondatokat, vagy inkább szófüzéreket” fogalmaz magában, mert „akkoriban kezdett el írni. Novellákat.” (5–6.) Ez a gesztus a nyitány hangsúlyos szöveghelyén az Irodalomhoz és a Legendáriumhoz egyaránt kapcsolja a Vadnai Bébi szövegét: az Irodalom ifjú íróját, Dobrovicsot itt a Legendárium névtelen fiúgyerek-karakteréhez hasonló helyzetben találja meg az ihlet. Utóbbi mű ezzel párhuzamos jelenetében az elbeszélő az esőben áll egy firenzei hídon, és az autóforgalomban meglátott arcok indítják be számára a családi emlékek áradását – ez pedig már a Legendárium szövegében is visszautalás az Irodalom ihlet-jelenetére. Az olasz reneszánsz központja a Vadnai Bébi nyitányában a Kádár-kori Magyarország tér- és időtapasztalatát nyíltan szimbolizáló helyszínre változik: Dobrovics „végeláthatatlan utcán” baktat hazafelé, miközben az eső és a „korszak, amiben él” hasonlóságán töpreng. A Legendárium-beli hídhoz, mint szimbolikus helyszínhez így a világok ▼ 14 Tarján, i.m. 15 Pogány Eszter, Az írás megmarad. Tempevölgy, 2015/3, 43–47. 16 Tarján i.m. 17 Etlinger Mihály, „Korral járó tünetek” Jelenkor 57/2, 237–241. http://www.jelenkor.net/archivum/cikk/2908/korral-jarotunetek, hozzáférés: 2021.01.12.
