Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 11. szám - Pikó András Gáspár: Az énképzés módozatai Bereményi Géza Vadnai Bébi című regényében (I. rész)
64 cselekvő felnőttkorban lévő testvérei, Irén és János a legfőbb aktorai. A történelmi eseményekkel, folyamatokkal számos különféle kölcsönhatásban álló családi történetek végül egy nagyszabású allegóriában kulminálódnak, amely a magyarságot és nemzeti történelmet jelképező karaktereket és helyszíneket egyaránt egy megváltásra irányuló narratívába rendezi. Ez a megváltás bizonytalan és halasztódó, de a szöveg zárlata egyértelmű utalást tartalmaz arra, hogy mindezzel együtt is az írás aktusa az egyik lehetséges út hozzá. A Vadnai Bébi már jóval nyíltabban kezeli mindezeket az összefüggéseket. Cselekménye két generáció, az 1940-es és 1970-es évek ifjúságának egymáshoz való viszonya köré szerveződik. Hasonlóan a Legendáriumhoz, a történelmi múlt az egyes szereplők egyéni élettörténetein keresztül jelenik meg, de itt csak a II. világháború előzményeiig visszamenőleg: az ennél messzebbi múltra vonatkozó témák, és archaizáló-historizáló narrátori fordulatok, amelyek egyaránt jelen voltak A svéd király egyes novelláiban és a Legendárium néhány szegmensében, itt hiányoznak. A nemzedékeket néhány reprezentatív szereplő képviseli, ezek némelyikét pedig egyenesen a Legendárium Anna-és János-karaktereihez hasonlóan kifejezetten a korszak eszményi megtestesüléseiként, jelképeiként pozicionálja a szöveg. Az idősebbek részéről a történet elmondása, szóbeli áthagyományozása, a fiatalok részéről pedig adekvát feldolgozása, és végül megírása egy generációs érvényű megváltás-képzet feltételei, amit a narráció szövege és a karakterek egymás közötti kommunikációja is nyilvánvalóvá tesz. Dobrovics, az írói ambíciókkal vívódó, messianisztikus tudatú főszereplő magára vállalja ezt a feladatot, amivel egyéni élete aktuális szakaszának ellentmondásain is felül tud emelkedni. A cselekmény végén Dobrovics a történet megírásához készül hozzáfogni, eddigre viszont nyilvánvalóvá vált, hogy ez a történet maga a Vadnai Bébi, ami egyszerre idézi a Legendárium végének eszkatologikusságát és az Irodalom öntükrözését. A kollektív, nemzedéki érvényű megváltás képzete, pontszerű, kivételes pillanatok és mindig halasztódó végű folyamat formáiban való megnyilvánulása, és az írás, mint ennek eszköze explicitebben jelennek meg, mint az életműben eddig bármikor. Az alábbiakban megkísérlem felvázolni, hogyan közelíti meg Bereményi a Vadnai Bébi lapjain a megváltás, a privát, családi és kollektív történeti-és történelmi létezés, valamint ezek lehetséges kölcsönhatásainak egész életművét meghatározó kérdéseit. Vizsgálódásom fő szempontjait az írás, megnevezés, identifikáció, énmegalkotás, öntükrözés és önreferencia, múlthoz való viszony és a megismerés regénybeli megjelenései képezik, melyek minél teljesebb körű feldolgozását további alszempontok, tematikus és poétikai elemek vizsgálata teszi lehetővé. Az írás, megnevezés, identifikáció, az én megalkotása, öntükrözés és önreferencia, a múlthoz való viszony és a megismerés motívumainak regénybeli expozíciója külön szegmenseket kap, de ezen motívumok központi jellege révén kisebb vagy nagyobb mértékben az elemzés teljes terjedelme során jelen vannak.
