Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 10 szám - Brunner Attila: Adatok a honfoglalás kori ornamentika használatáról a magyar szecesszióban (Bevezető az ornamentikáról)
61 hogy írott forrás a konkrét motívum kiválasztásáról és felhasználásáról egyik esetben sem áll rendelkezésre. Lechner Ödön például az általánosságoknál maradva a „nép szellemében” való alkotást tartotta fontosnak, az épületek síkdekorációja esetében a saját szóhasználatával „primitív” népművészetet jelölte meg forrásként, ám arról, hogy nála a díszítőmotívumok felhasználásának végeredménye éppenséggel háromdimenziós, nem ejtett szót. Megjelent írásai hallgatnak a nagyszentmiklósi aranykincsről is.21 A nagyszentmiklósi kincset megidéző építészeti alkotások kurta sora mellett eddig nem sikerült olyan épületet találni, amelyen olyan honfoglalás kori ornamentika használata lenne dokumentálható, amelyet ma is honfoglalás korinak tartana a közmegegyezés. Ez azért különös, mert az 1900 körüli művészetben kiváltképp fontos volt az ornamentális ihlető források keresése, tudományos és művészi szempontú kutatása, amelyek olykor össze is fonódtak (a Zsolnay család motívumgyűjtő munkáját maga Hampel is segítette22). Az egyik cél a motívumkincs közvetlen felhasználása volt a kortárs iparművészeti és építészeti részlettervezés számára. A magyar népművészet ősi formáinak keleti eredetéről sajátos elméletet kidolgozó Huszka József motívumgyűjteményeinek hatása könnyűszerrel kimutatható például Baumgarten Sándor egy-egy épületén (budapesti Vakok Intézete [1899–1904], nagykőrösi református főgimnázium [1901–1902]) vagy a Morbitzer Nándor által befejezett kiskunfélegyházi városházán (1909–1911).23 Ám még ha az építészek el is fogadták Huszka már akkor is sokat vitatott nézeteit a népművészet ősiségéről (hiszen azt Mokry-Mészáros Dezső sem tette), míg a virágdíszek igen gyakran, addig a honfoglalók palmettái, pitykéi, övcsatdíszei nem köszöntek viszsza épületeken. Így a honfoglalás kori ornamentika – ellentétben a népművészeti eredetű, virágos motívumkinccsel – eddig nemigen volt számontartva a magyar szecessziós építészet közvetlen ihlető forrásaként.24 Már pusztán azért is figyelemfelkeltő lenne egy-egy ilyen motívumátvétel, mert az építészettől anyagidegen a honfoglaló magyarság ötvösségének motívumkincse, azaz a motívum közvetlenül nem tehető át a néhány milliméteres fémlemezről a monumentális kialakítást ▼ 21 Publikált írásainak minden korábbinál teljesebb válogatása: Lechner Ödön írásai, szerk. Sümegi György, Corvina, Budapest, 2020. 22 Sinkó, i. m. 2004, 410. Sinkó Katalin szerint a Zsolnay-gyár kerámiái és a bizánci textilek motívumazonosságai mögött az állhat, hogy a Zsolnay család tagjai jóban voltak mind Pulszky Ferenccel, mind Hampel Józseffel. Zsolnay. A gyár és a család története 1863–1948, írta Zsolnay Teréz és M. Zsolnay Margit, Corvina Kiadó, Budapest, 1974, 59. 23 Brunner Attila: Huszka József motívumgyűjteményeinek visszhangja Kiskunfélegyházán, in: Múltbanéző, 3. évf. 6. sz. 2013. február 12. < https://mnl.gov.hu/mnl/bkml/multbanezo_6_4 > (Letöltés: 2023. 04. 06.) 24 Szinte egyedülálló próbálkozás az első világháború után, akkor egyfajta nemzeti tradicionalizmus jegyében Kismarty-Lechner Jenőé a budapesti VIII. kerületi Magyarok Nagyasszonya tisztviselőtelepi plébániatemplomon: itt a nemzeti stílus elemeként fejezeteken, klasszicizáló motívumok közé keverednek a tarsolylemezek palmettás motívumai. Ez azért pikáns, mert a templomot a nem éppen nemzeti hősnek tekintett I. Ferenc József király emléktemplomának szánták. Az építéstörténetről lásd Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között, Budapest Főváros Levéltára, Budapest, 2021, 67–83.
