Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 10 szám - Brunner Attila: Adatok a honfoglalás kori ornamentika használatáról a magyar szecesszióban (Bevezető az ornamentikáról)
60 A Magyar Naiv Művészek Gyűjteményében őrzött lapok arról tanúskodnak, hogy a Hampel által közzétett honfoglalás és kora Árpád-kori ötvöstárgyak további alkotásra ihlették a művészt. A székesfehérvár-demkóhegyi és tolnaszántói függőket, valamint a törteli kerek boglárt például ki is festette, a függőket sárgára (vélhetően, hogy ezzel jelezze az arany anyagát), a boglár négy szívmotívumát pedig kékeszöldre. (A boglár eredetije aranyozott ezüst, a kékeszöld szín ennek nem felel meg.) Hampel nagyon sok zabla rajzát tette közzé, azonban olyat, amelynek egy végén két karika is van, nem. A Mokry-Mészáros által lerajzolt típusú zabla azonban létezett, e rajz forrását tehát másutt kell keresni.16 Mokry-Mészáros magyar művészeti törekvései jegyében Hampel tablói és illusztrációi ornamentális fantázia tárgyaivá váltak. Mokry-Mészáros nem vette át Hampel ornamentikát illető nézeteit. Tudáseszménye Hampelétől gyökeresen eltérő filozófiai alapokon nyugodott, az ősmagyar motívumok és a népművészet számára a kulturális folytonosság szempontjából volt fontos, még ha az egyik lapra azt is írta, hogy „ezeknél népművészetünk szebb és eredetibb”.17 A régi, „ősmagyar” motívumok a modern magyar művészet kiindulási alapjaként jelentek meg. (Hampel megkérdőjelezte az ornamentika ilyen célú felhasználását, amint azt a népművészet és a honfoglaláskori művészet lényegi azonosságát valló Huszka Józseffel folytatott vitacikkében is kifejtette.18) Nem Mokry-Mészárosé az egyedüli példa a régészeti tárgyak felhasználására az ornamentális tervezésben. A honfoglalás kori díszítményeket a pécsi Zsolnaygyárban is alkalmazták.19 A nagyszentmiklósi aranykincset ugyan ma avar eredetűnek tartjuk, a századfordulón azonban erről is azt gondolták, hogy honfoglalás kori, és festészeti, iparművészeti, funerális és épületszobrászati munkákon egyaránt megidézték motívumait, elsősorban az ivócsanakok bikafejét (Fellner Sándor: Pénzügyminisztérium, Budapest, 1899–1904; Lechner Ödön több munkája, köztük a Munkácsy Mihály temetése alkalmából tervezett katafalk [1900], a budapesti Postatakarékpénztár [1899–1901] és a pozsonyi gimnázium [1906–1908]; Borsos József: debreceni ravatalozó és krematórium [1931–1932]; továbbá számos síremlék, köztük Pulszky Ferencé).20 Mindezekre egyértelműen a nemzeti eszme kifejezőiként tekint a szakirodalom, arra azonban szükséges felhívni a figyelmet, ▼ 16 Ilyen zabla például egy 10. századi aradi lelet: Magyar Nemzeti Múzeum, Honfoglaláskori Gyűjtemény, ltsz. 45.1898.4. 17 Váraljai, i. m. 2019. 18 Hampel József: A régi hazai ornamentikáról, in: Magyar Iparművészet, 2. évf. 3. sz. 1899. május, 98–105. idézett rész 105. 19 Dísztál és váza, Iparművészeti Múzeum, Kerámia- és üveggyűjtemény, ltsz. 1398, 1348. 20 További példákat lásd Sinkó, i. m. 2004, 406. Hogy a korszak közbeszédében mennyire benne volt a nagyszentmiklósi aranykincs, Herman Lipót emlékezései is tanúsítják. Herman Lipót: A művészasztal, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1958, 19–20. Mendöl Zsuzsa: A szecesszió úttörője: Lechner Ödön (1845–1914), in: Magyar művészet 1890–1919, I–II. (A magyarországi művészet története 6), szerk. Németh Lajos, Akadémiai, Budapest, 1981, 324–337., idézett rész 334.; Gerle János: Motívum vándorúton, in: Múzsák, 18. évf. 4. sz. 1987, 10–13.
