Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 10 szám - Büky László: Krúdy Gyula szövegépítésének szürrealizmusa – A postakocsi éjjeli utasa
43 vendégekkel. A szokásos tevékenységét végző asszony ugyanakkor egyedüllétében „évek óta gondolt valakire”: A fogadósné tehát csak szokásból maradt ébren, míg a postakocsi döngve, kalimpálva bedöcögött a „Fekete medve” kapualján. Többnyire régi követelésekre, adósságra gondolt odáig, és a vastag krétával nagy, gazdasszonyos számjegyeket írt egy táblára, amely számoknak értelmét másnap már nem tudta. Bár elég okos, körültekintő asszony volt, már az apja és nagyapja is fogadós volt, a vendégekkel kedvük szerint tudott beszélgetni, és új ruhát évek óta nem varrt magának, vasárnaponkint mindig megfájdult a lába a szűk cipőviselettől, szőkésbarnás haját hátrafésülte homlokából, a pénzt egy falba ásott lyukban tartotta vasajtó mögött, nagy, kopott bugyellárisban a bankókat, bőrzacskóban az ezüstöt: ez a nyugodt, kellemetes szájú, hidegvérű, meggondolt asszonyság évek óta gondolt valakire, amikor néha egyedül volt.” A fogadó életének egyhangúságát egy, különböző alakokat megjelenítő színész töri meg: Bizonyos Zagyvai nevű színész játszott egy este a „Fekete medvé”-ben. Hol katonatiszti ruhában, hol meg frakkban, majd a bohócok tarka öltözetében, később öregasszonynak öltözködve jött elő a spanyolfal mögül, bajuszt, szakállt ragasztott, parókát cserélt, és énekelt vagy tréfásan beszélt. Zagyvai meglehetősen értette a mesterségét, különösen sikerült a jelenet, midőn magyar huszárnak öltözve, több méteres nemzetiszínű zászlót vont elő a dolmánya alól. Zagyvai beszélgetni kezd a fogadósnéval, akit a legkedvesebb, legderekabb nőnek mond, akit valaha ismert. Az udvarlás e túlzása meglehetősen nyilvánvaló, hiszen szó nem esett arról, hogy ismerte volna az asszonyt, aki mint vendéggel bánik vele, és „nem sokat törődött a színész szavaival”: Az előadás végén tarka, kávészínű ruhában, borotválatlanul, festékes füllel és vásott csizmában üldögélt az ivó sarkában, amikor is az aprópénzt megszámolta. – Asszonyom – mondta a fogadósnénak –, sohasem fogom önt feledni. Kegyed volt a legkedvesebb, legderekabb nő, akit valaha ismertem. Kérem, vegye tudomásul, hogy egy vándor vendégművész kóborol ezután majd a Felvidéken, kócot és kardot nyel, görögtüzet lehel, de mindig mindig magára gondol Zagyvai illuzionista – így szólt a színész, bár meglehetősen
