Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 10 szám - Vass Norbert: Kancsal vakcsibék
26 Vass Norbert Kancsal vakcsibék Vastag este volt. Varangyok úsztak az üstben a tűz fölött. Vegeta bizsergette halványsárga hasukat, hiszen az alapléhez a Cilárik pár csipetet rendre hozzáadott. A pasztörizálóüzem hazudós mindenese a kondértól a távirányító felé iparkodott. Sántikált a sok-sok kummantástól nagyon, de föl akarta a tévét hangosítani, mert a harsány brekegés elnyomta csöppet a kazah klipeket. Testes hó esett a kövér képcsövön, és mivel szélcsend volt odakint, és nem bólogatott be az antenna elé a szomorúfűz, a parabola minden pelyhet befogott. Nem tudta ilyenkor a Cilárik befogni soha. A fakanálra támaszkodott, és tekergő csípővel halandzsázta a refréneket. Kvázi-kazahul. Hümmögött az égről a Kis Róka csillag, Cicelle táncolt a holdban, Szent Antal meg hozzáhegedült. Sáfránybibe és pipacsszirom színeiben izzott a parázs az üst alatt. Jókedve volt a Ciláriknak. Rúgta a port a bicebóca lábaival, és ravasz terveken morfondírozott. Az égbe költözöttekkel álmodott egy ideje, akik olyanokról beszéltek éjszaka, amik nem voltak megtörténve még. Cserébe apró szívességeket vártak tőle csak. A Groszcsek vadászt például kanálfánkkal kellett a sírnál jóllakatnia, Fürst Walter fejfájához pasztörizált, hűs tejet önteni, Jutka Persi pedig békabecsináltat kért meg natúrkozmetikumokat ‒ másképp nem hagytak békét neki. Esténként megfőzte a Cilárik a megfőznivalót, és éthordóba porciózta a menüket. Egyre emberesebb adagokat kellett csomagolnia, hogy a holtak tisztességesen elteljenek. Ismerte az ízlésüket. Ahogy kész lett, indult a temető fele, de ha a Patkó betyár kísértete nem segít, el se bírta volna tán a temérdek elemózsiát. A tejescsuprot így is a feje búbján kellett egyensúlyoznia. Ahogy hazaért, és elkumott végre egy kicsit, menten duruzsolták a néhaiak a képtelen történeteiket megint. Beszéltek valami végzetes napról is, de a Cilárik inkább arra figyelt, amit a szerelembe esésről súgtak neki. Nem szívesen árultak el erről túl sokat, de annyit igen, hogy sült vakcsibeszárnnyal tudja majd eszét venni a férfinak. Onnan ismeri meg, hogy kezet csókol, akár dámáknak régen a grófurak. Fölsorolták még a megboldogultak a rendelést, a Ciláriknak meg kellett is kelnie, hogy kezdje a délelőtti műszakot. Mielőtt azonban a buszhoz bicegett, kitekerte egy vézna vakcsibe nyakát, és pácba tette a szárnyait a többihez. Aztán meg álló nap hazudott. Várta, hogy jön majd az igazi. Ahogy éjszakánként mostanság szerelmet a szellemek, úgy ígért kislánykorában a Ciláriknak az anyja ördöngös képességeket. Csakhogy semennyire se érdekelte a Cilárikot ez, így aztán igéző versszakok biflázása helyett naphosszat a téesz tehenészetében legyeskedett. Hagyomány volt pedig náluk a boszorkaság, az anyja a nagyanyától örökölte meg. Az meg a déditől vette át, és mert írni az ómama nem tudott, szóban kellett az ördöggel szövetkeznie. A Kemence csillagkép alá építtette
