Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 9. szám - Terék Anna: Partizán (vers)
3 Terék Anna Partizán Arccal a párnára, ruhában, cipőben. Sáros lesz az ágy. Ott áll az ajtófélfának dőlve, a szája közt nyálas a cigaretta. Fáradt az arca, szőrös az arca, az orra alatt egészen fekete a bőr. Hány nő száját haraphatta már szét? Isten meg, mint aki jól végezte dolgát, összecsapkodta tenyerét, és ettől zuhanni kezdtünk a végtelenbe, mint ahogy a kézről hullik a liszt. Addigra már egészen fehérré váltunk a félelemtől, a hajunk hiába volt rövid, kiszökött belőle teljesen a szín. Zuhantam én is, és mintha görbült volna alattam a világ, nem lehetett sehogy sem az aljára érni, nem volt alattam gödör, mintha hiába ástunk volna, nem volt alattam folyó, pedig mintha csobogást is hallottam volna a lövések előtt. Hullottunk kifelé a világból, és zuhant utánunk a Jóisten is, a szántóföldekre hasalt, súlyától dörgött az ég, ahogy átszakadt rajta, ahogy földet ért és maga alá temette a világot, a világot, amit ő maga akart. ▼ A szerző a mű megírásának idején Térey János irodalmi ösztöndíjban részesült.
