Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2022 / 1. szám - Orosz István: Emlékek apámról XIII.

77

Okt. 7. (szombat) Mint biztosra lehetett venni, az országgyűlés tegnap bizalmat szavazott Gyurcsánynak és kormányának. Utána Fidesz-nagygyűlés a Kossuth téren. Orbán hosszú beszédben semmi újat nem mondott. „Hajrá Magyarország!” (...) Még annyit: Orbánnál Gyurcsány is, Dávid Ibolya is, Kuncze is jobb szónok. Okt. 24. (kedd) Tegnap Magyarország lerombolta az ’56-os forradalommal szerzett hírnevét. Rendőrök durván, könnyeztető gázzal, vízágyúval, gumilövedékekkel verték szét a tüntetéseket, a békés Fidesz-gyűlésről távozókat is. Sok sebesült, halálos áldozat talán nincs. Gyurcsány és hívei (MSZP, SZDSZ) szerint a rendőrség szabályosan járt el „a többség” védelmében. Gyalázat! (...) Mindez azért, hogy Gyurcsány nem hajlandó lemondani. Nála is inkább megvetésre méltók a hívei, akik töretlenül kitartanak mellette. Valószínűleg a külföldi tőkések is. II. János Pál figyelmeztette a magyarokat, a Szovjetuniótól megszabadulva ne essenek a nemzetközi tőke rabságába. Rabok lettünk! Nem csak mi, de talán mi vagyunk a tőke legkészségesebb kiszolgálói. (...) Gyurcsányék azt híresztelik magukról, hogy ők ’56 örökösei! Szerencse, hogy nemigen hívtak ’56 megünneplésére. Ahova igen, oda sem mentem el. (...) István ma 55 éves. Tegnap késő du. Annával együtt a Fidesz-gyűlésen volt. Szerencsére épen hazajutottak. Igen,

ott voltunk az Astoriánál. Érezhető volt a

feszültség, a beszédek alatt provokátorok cikáztak köztünk, a Madách tér, illetve

a Keleti felé mutogattak, mondván, ott magyarokat vernek, menjünk segíteni. Ha

nem a lányommal vagyok, talán el is indulok, így azonban a Múzeum körúton a

Szabadság híd irányába mentünk, mint később kiderült, az volt az egyetlen út,

ahol nem támadtak rá a tömegre. A Moszkva térig gyalogoltunk, szép kora őszi

idő volt. Mi is történt hát ’56-ban? Az utódpárt ahelyett, hogy Nagy Imrét, Kádárt igazolhatná. Ha Nyugat beavatkozott volna, háború tört volna ki. Magyarország területe hadszíntérré vált volna, óriási pusztítással és pusztulással. A Szovjetunió hadserege erősebb volt. A Nyugat atomfegyvert vetett volna be? Mi maradt volna a magyarokból? Kádár azért állt át az oroszokhoz, hogy megmeneküljünk? Azért is, hogy ne Rákosi-Gerő jöjjön vissza? Helyzetének megszilárdítására azonban túlzott terrort alkalmazott: kivégzések, letartóztatások. És mi történik most? Lehet abban valami igazság, hogy a megszorítások („reformok”) nélkül nem zárkózhatunk föl Európához? Gyurcsányék azért ragaszkodnak (hazugságokkal is) a hatalomhoz, hogy a felzárkózás lehetőségét ne veszítse el az ország? Fölhasználják a megfélemlítést, a terrort is. Van a Fidesznek gazdasági programja, vagy csak a megszorítások ellenzésével szerez híveket? Lehet igazolni Kádárt is, Gyurcsányt is? Kétségbeejtő helyzet. Mint volt 1956. nov 4. után. Tovább gondolkodva: Tegyük fel, hogy a Szu beleegyezik Mo. függetlenségébe. Mi következett volna? A felújult meg kialakuló pártok egymásnak estek volna, mint ’89 után.

A szokásosnál sokkal hosszabb jegyzeten

látszik, kapkodva, indulatból írta, igaz, javítgatás nélkül. Az egyre kisebb betűk

nehezen silabizálhatók ki. Remélem, többé-kevésbé sikerült.

Nov. 22. (szerda) 18-án István Magyarkanizsára menet itthon ebédelt, utána elvitt minket Andiékhoz, majd Andit Kanizsára. Gyulai Líviusz kiállítását nyitottam meg. Fazekas L. filmjének kecskeméti része a Duna tévében. Telefonok (Flóra, Vámos): nézzem,