Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 1. szám - Orosz István: Emlékek apámról XIII.
78 Szekér: látta. Elolvastam Alföldy Jenő Templomépítők című kötetét. Igen okosan és jól ír számomra többnyire ismeretlen költőkről, újraolvastam Dobozi Eszter könyvét is a Szu-ba elhurcoltakról. Döbbenetes! Mennyi máig feltáratlan aljasság történt! (És történik!) Dec. 8. (péntek) Tegnap tisztelgés „a legismertebb magyar”, Puskás ravatalánál. Holnap lesz a temetés. Nemzeti gyász! Az év végén, a 2007-es elején a napló olvasónaplóvá változik, a vele történt eseményekről alig, az olvasott könyvekről viszont részletesen ír: Határ Győző: Intra muros, Spiró György: Fogság, Vas István: Mért vijjog a saskeselyű?, Miroslav Krleža: A fekete sas árnyékában... 2007. jan. 25. (csüt.) 19-én este a Katonában voltam vacsorán. Sok ismeretlen, mi öregek együtt (Orbán Edit ült oda hozzánk). A városházi ünnepségen is, a vacsorán is azt tapasztaltam, hogy nagyon rosszul hallok. Febr. 19. (hétfő) Naponta több órán át olvasom a Buddenbrook ot. Kezdem megszok ni a németet meg a gót betűt. Márc. 18. (vas.) Márc. 15. ünneplése nagyobb fölfordulás nélkül zajlott le, bár Demszkyt sikerült tojással eltalálni. A történelem politikai értelmezése, a forradalmi összefogás sikere (Orbán), nem forradalom, hanem az országgyűlés által elfogadott reform (Gyurcsány). Elolvastam Széchenyi 1848-as naplóját. Milyen más kép! Márc. 29. (csüt.) István és Dóra ma du. indul – Londonon keresztül – Melbournebe. Április 16-án jönnek haza. Ken Cato hívott meg, tartsak előadást az AGIdeas Extend keretében a déli féltekéről odasereglő ifjú grafikusoknak, és vezessek egy úgynevezett „design master course-ot”. Első osztályú repülőjegyet akarok, kérdezte, vagy két turistát. Turistát kértem, hogy Dóra is jöhessen. Ápr. 14. (szombat) Tegnapelőtt szép kiállítású album érkezett: A kárpátaljai református egyház gyülekezetei. „Sok szeretettel Sáritól és Öditől.” Olvashatatlan nevű hódmezővásárhelyi feladóját megpróbáltam telefonkönyvben megkeresni. A postán: már nincsenek telefonkönyvek. Nyáron több régi osztálya találkozójára is elmegy (az 50-ben érettségizettek, az 50 éve érettségizettek...), elfárad, panaszkodik a hallására s arra, hogy nem mindenkinek a neve jut eszébe, de örül, hogy sokan megvannak még, és el is jöttek. A könyvtárát négy hónap alatt négyszer rendezi át. Mániám a rendezgetés. Sokat olvas, de inkább újraolvas. Bosszantja a politika. Az utazásaim idegesítik, a szemem miatti aggodalma anyura is átragad, megmutatja a leleteket kecskeméti szemorvosának, Sziklainak, aki csak legyint, más, mint egy átlagember szeme, de nem kóros. Ritkábban jutok haza, mert 2004-ben elkezdtem tanítani a soproni egyetemen. Azt, hogy kineveztek egyetemi tanárnak, ráadásul az imént megbírált Hillertől vettem át a libellumot, talán nem is hoztam szóba otthon. Telefonon ugyan sokszor beszélünk, de a naplóban azt olvasom, nem elég tartalmasak a beszélgetéseink.
