Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 10. szám - Füzi László: …színek, struktúrák (Gerle Margit újabb rajzairól)
69 Füzi László ...színek, struktúrák Gerle Margit újabb rajzairól Keramikus mivolta visszaüt Gerle Margitra – akkor is, amikor rajzairól, grafikáiról beszélünk. Példaként említem, hogy grafikáit magam a kerámiáihoz való kötődésükből vezettem le, őstípusaikat a kerámiákhoz készített vázlatokban láttam, aztán arról beszéltem, hogy a kerámiák anyagában egyre fontosabb szerepet töltött be nála a papírporcelán, ezt követően figyeltem fel arra, hogy a kerámiaformák kísérői a papírformák lettek, aztán, végül megértettem, hogy munkásságában a kerámiaművészet tárgyai mellett a grafikák önállóan létező jelenséggé váltak. Már nem előképek, hanem önálló alkotások, elveszítették a kerámiatárgyakra való utalásaikat, sajátos formák és sajátos vonalvezetés részesei. Ezen az úton haladva mondom azt, hogy a sajátos formák és vonalak mellett újabb munkáin észrevehetően a színek és a struktúrák uralkodnak... Igen, a színek. Az elmúlt években készült, az Újlipótvárosi Klub-Galériában bemutatott, s a mostani számunkban is szereplő munkáinak színvilágát a tárlat anyagát értékelő Kozák Csaba pontosan jellemezte: „A hátterek színvilága az orosz konstruktivisták trikolórjára emlékeztet, azaz a fekete-piros-fehér triásza uralkodik a lapokon (bár azokhoz semmi köze, hiszen ezen színek konstellációja egyetlen mozgalomnak/ stílusnak/művésznek sem lehet a kiváltsága). Az ágbog fragmentumokban a grafikai lapok textúrájának szövedékén – a fekete-fehér ellentétpárján túl – megjelenik még a vörös, a rózsaszín, a narancsos, a lila, de itt-ott kivillan a zöld és a sárga is. Gerle az egész képmezőt belakja, ám legéltetőbben a fehér háttér lélegezteti a motívumokat.” A színek valóban éltetik ezeket a munkákat. Ugyanakkor Gerle Margit jó értelemben vett ideológus művész. Műtárgyai, rajzai a megőrzendő természeti világról beszélnek, munkásságát a biomorph jelzővel látta el. Mindezen túl a szabadság érzete uralkodik a képeken. Az, hogy a mögöttük álló művész kötöttségektől mentesen dolgozik, ennek egyik jeleként mintha több nézőpontból feltáruló látványt kapcsolna egymáshoz egy-egy lapon. A másik jelnek azt látom, hogy képes túllépni az általa hangsúlyozott „ideológián”. Egyik jegyzetében olvasom: „Amikor betévedünk egy kertbe, vajon úgy gondoljuk, úgy fogadjuk-e el, mint ami hozzánk képest külső dolog vagy inkább valami benső. Ha utak vannak a kertben – valahová vezetnek azok, vagy éppen nem vezetnek sehová. Az elágazások szétszórják az ösvényeket, minden út lehetséges, nincs kötelező irány.” Nos, Gerle Margit minden ideológián innen és túl ezeket az indázó, szétágazó, önmagába visszatérő hálózatokat, az általuk kialakított mozgásokat, ritmusokat, s a rajtuk keresztül megmutatkozó természeti világot tárja fel. Utak, elágazások, csomópontok uralják a rajzait, elidegeníthetetlenül a csak rá jellemző módon.
