Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 10. szám - Alföldy Jenő: „Szárnyatlan angyal” (Bevezetés Dobozi Eszter költői világába)
70 Alföldy Jenő „Szárnyatlan angyal”1 Bevezetés Dobozi Eszter költői világába Dobozi Eszter (Cegléd, 1956. április 30. – Kecskemét, 2019. október 9.) ezt a címtervet adta utolsó, halála után kiadott, hetedik verseskönyvének: A Minden kellene. Az Ady Endre-i igényesség azt jelenti elsősorban, hogy a költői teljességre vágyakozott a maga puritán voltában. Jelenti egy nem mindennapi tehetség vágyát a boldogulásra, jelenti a kitörést az osztályrészéül kapott szegénységből, jelenti a személyes és a közösségi élet szabadságát, és jelenti magát az életet, amelyhez a végsőkig ragaszkodott, s amelyet felgyorsítva élt végzetes betegségének tudatában. 1996-tól sorsa, az életkörülményeit illetően, iskolavezetői kinevezésével jobbra fordult, de a 2002 közepén rátörő betegséggel – a műtétek s a kínzó kemoterápiás kezelések ellenére – 2019 októberében bekövetkező haláláig folyamatosan a létéért küzdött. Orvosainak – mindenekelőtt a hálaverseiben emlegetett két szakorvos gondosságának, dr. Hajnal Lajosnak (Színről színre, 2015; Mária kertje, 2019, illetve dr. Oláh Erikának A hely, 2014) éveket köszönhetett, s időnként úgy érezte: van esélye a gyógyulásra, de végleg nem sikerült magától elűznie a korai végzetet. A betegség démonját mágiával idézte meg, hogy szembenézhessen vele, s olykor regölve, máskor keresztény mód az égiekhez folyamodva legyőzhesse. Ősi mintájú verse a Spirális, a Lacrimoso, az Időtlen párhuzamok, a Kifúj-beszív , a Torlódó idő, a Behemót, a Kiss Annával, Nagy Lászlóval rokonítható Ráolvasó, és többé-kevésbé minden verse, amelyben a szenvedés bürökpoharától költői módszerekkel szeretett volna szabadulni. Az Egy zsoltárra írt verse csak egyike imádságos verseinek, de ez az ének külön említendő a művelődésünkbe illeszkedésével. A Szenczi Molnár Albert fordította 130. zsoltárból vett mottó így hangzik: „Tehozzád teljes szívből / kiáltok szüntelen: / E siralmas mélységből / Hallgass meg, Úristen!” Az innét továbbgondolt imádság második szakasza: „Szólítottalak én is / pedig, és hívtalak, / méretlen s gépiesen / folyt a fohászkodás / bűnösért, elesettért, / magamért oly ritkán: / öntelt lettem, mondván, / kéretlen segíts meg.” Nagy László közismert verse, az Adjon az Isten szerencsét zárósorával ellentétben („Nekem a kérés / nagy szégyen, / adjon úgy is, ha nem kérem”), Dobozi bűnbánón visszavonta a büszkeség szavait, mert akkoriban sorjázó gyászai nem engedték, hogy a lírai ént elébük helyezze. Tisztelete Nagy László iránt ettől nem csorbult, ellenkezőleg: szükségét érezte, hogy helyzetét hozzá, költői példaképéhez mérje. ▼ 1 A cím azonos Dobozi Eszter Illyés Kinga halálára írt versének címével.
