Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 7-8. szám - Smid Róbert: A kifáradás lehetőségei – a fiatal líra néhány összefüggő nyomvonala napjainkban
145 Füzi Péter Döntetlennel zárul (Celler Kiss Tamás: A mérgezett gyalog) A sakk és a játszmák rögzítésére használt analitikus lejegyzőrendszer mindig is inspirációként szolgált az irodalom számára, elég két végletre gondolni: Lewis Caroll Alice Tükörországban című könyvének tartalomjegyzékére és Tandori Dezső sakk-trilógiájára. Celler Kiss Tamás második kötete, A mérgezett gyalog inkább az előbbihez áll közel, hiszen a címben is jelzett sakk-kapcsolat nem ül rá a kötetre, nem válik egyetlen meghatározó vonásává, egyedül a tartalomjegyzékben szerepelnek a lépések és a versek kapcsolatai, valamint Nagy Kornélia illusztrációi reflektálnak erre az összefüggésre következetesen. A játszma nem kitalált, mégha nem is egy klasszikusan sokat emlegetett partiról van szó: Slobodan Martinović és Jacob Murey 1968-as játszmája már-már tankönyvi esete a szicíliai védelem Najdorfvariánsának, egy elfogadott mérgezett gyaloggal. Ennek ellenére a cím, valamint a lépések verseknek való megfeleltetése is mankót ad az értelmező kezébe, reflektálva arra, hogy minden kötet szükségszerűen elmesél egy történetet, és ez alól egy verseskötet sem képes kibújni: a nyelvhez, a szavakhoz való viszony változik, alakul, ahogy azt Simon Bettina fülszövege is kiemeli. Ugyanakkor a tartalomjegyzék ilyesfajta megoldása egyből kétfajta olvasási módot kínál fel, egyrészt a verseket minden további nélkül lehet olvasni a lépések ismerete nélkül, másrészt a lépések kontextusa új jelentéseket fed fel az olvasó számára. Egy sakkjátszmának is van drámája, egy figura sosem teljesít ugyanúgy két játszmában, az elméletben szereplő értékük mindig viszonyrendszer függvénye – akárcsak a szavaké. Néha egészen meglepő módon nyerhetnek értéket, erre utal a kötet címe is, A mérgezett gyalog . Azokat a gyalogokat nevezi így a sakkterminológia, melyek levétele előnytelen pozícióba juttatja a támadót. Azzal, hogy a versekhez a szerző hozzárendelte a lépéseket, máris egy történetben helyezte el őket, súlypontokat helyezve ezzel a játszma fontos lépéseire. Sakkozni azonban nem lehet egyedül, mégha mindkét félnek is ugyanaz szolgáltatja a hangot. A versekből viszonylag hamar kirajzolódik az apa és az általa vetett árnyék képe, a rá való feltekintéssel, a felülemelkedés lehetőségével pedig már a kötet borítója is eljátszik. Ugyanakkor nem csak az apa elleni küzdelemben tematizált felnövés- és függetlenedés-történet nem merül ki a sakk háború-metaforája által implikált egymás elleni küzdelemben, hiszen az apa nem tevékeny résztvevője ennek a párharcnak-szóváltásnak, csupán jelenlétében érhető tetten. Ennek megfelelően – szemben azzal, ahogy az eddig leírtak alapján feltűnhetett – a
