Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 4. szám - Fried István:Előszó (egy elképzelt Jókai-monográfiához)
43 nél is őrizte e formát; Hugo megtagadta, de több – romantikus – darabjában versben szól; Dumas-nál már prózába váltott át), hanem Gauthier Margit életrendjéről, a vers és a próza itt nem több, mint képes beszéd, valami helyett áll, amit nem lehet, fölösleges kimondani. A színház a látszat művészete, Gauthier Margit tudatos színésznő, aki ad a látszatra, megteremti (az életben is) a látszatot, ezzel nemcsak a színpadon, hanem az életben is eleget tesz a publikum elvárásainak. Gauthier Margit Dumas-nál a kaméliás és az erényes hölgy kettősségét valóban megéli, nem eljátssza, hanem valódinak tetsző biográfiájaként járja végig az innen oda- és visszavezető utat. Gauthier Margit elismeri a közönség jogait, azt játssza el, hogy nem tesz úgy, mintha erényes lenne: „Az erényes nőt a színpadon kívül is játszani háládatlan szerep. Azt kifütyülik.” Furcsa módját leli, hogy elkerülje ezt a „bukást”. A „kegyosztásnak” megszabja az árát, „igen magas”at. Ehhez nem elegendők a „szerelmes versek” (az irodalom ezek szerint teljesen alkalmatlan a szerelmi diadalhoz, jóllehet a Phaedra és az Elektra is versben szól a színpadon); „ötvenezer livre”-t kér „egy tündéri pásztorórá”-ért a művésznő, íme, az élet prózája, megvéd a vállalkozók egy részétől. „Az erénynek semmi sem olyan jó védelme, mint a magas ár.” Az elbeszélő paradoxona: az erényt, ez oly magasrendűnek vélt magatartást nem egyszerűen prózává alacsonyítja, megfosztva költőiségétől, prózai mivoltában helyezi oda, ahová az ábrándozó szerelmes (az elbeszélő az érzékeny játékokból kölcsönzi), netán az össztársadalmi képmutatás helyezi. „Így is akadtak vállalkozók” – emígy egy kurta bekezdés. A következő sem túl terjedelmes, ám annál rejtelmesebb, mert önmagában áll, nem magyaráz, nem fejt ki. „De valahány volt, mindannyi mélyen elhallgatott a szerelmes élményeivel s másodszor nem kívánkozott vissza az Atalanta-villába.” Ismét feladvány az olvasónak: a színházat szorgosan látogató emlékezhetett Shakespeare Szentivánéji álom című színművére, Theseus és Atalanta házassága jelenik meg, az athéni hős és az amazonkirálynő násza a cselekmény egyik szála. A még műveltebbek a görög mitológiát idézhetik föl maguknak, és a művésznő villájának nevét azonosítják az antik Atalantáéval. Itt az elbeszélésben beszédes utalásként szolgál. Egyrészt a művésznő testi ereje, utóbb kiderül, harcossága, sőt az is: szűzi erénye, amely sokáig eltitkoltan téveszti meg a színésznői sorsot másképpen elképzelőket, mind-mind árulkodó lehet azok előtt, akik nyomolvasásra képesek és hajlandók. Csakhogy ezek másrészt nem láthatók az elbeszélő által utalt publikum körében. Így az elbeszélőre kell hagyatkozni, mikor árul el valamit abból, amit hétpecsétes titok őriz. Mindenesetre úgy tesz, mintha nem tudna semmi biztosat. Mivel azok, kik a látszat szerint sikerrel jártak az Atalanta-villában, másodszorra nem járnak arrafelé. Az elbeszélő maga sem érti, mi történhetett. „Csaknem hihetetlennek látszik, hogy annyi hírhedett szívrabló el ne dicsekedjék a cimborák előtt egy olyan olympi jelenettel, amilyen közte és az istennő
